Egyéves a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség

Az eseményen beszédet mondott Kovács Marianna mesemondó, a szövetség tiszteletbeli elnöke – a Népmese napjának életre hívója. Mesés-díjjal, egy festett tulipános ládával ismerték el Agócs Gergely és Raffai Judit a mesemondó-mozgalom elindításért tett munkáját.

Köszönő beszédében kiemelte, hogy bár a mesemondók egyénisége nagyon különböző, de a mese olyan módon köti össze őket, hogy ott a politikai megosztottság nem játszhat semmiféle szerepet.

Tisztelettel köszöntötték az idén nyolcvanesztendős Kóka Rozália Magyar Örökség díjas mesemondót, majd Pintér Zsolt elnök bemutatta a hagyományos mesemondás történetét és új útjait, hangsúlyozva, hogy „Magyarországon jelenleg néhány száz mesemondó van, de több ezerre lenne szükség!”

„A táncházmozgalom most múlt ötvenéves. Általa a zenei és táncos hagyományok, a népi iparművészet széles körben ismertté váltak; számos fesztiválon megjelentek. Sajnos, a szövegfolklór, a mesemondás egyelőre kevésbé jut el az emberekhez, pedig ugyanúgy szerepelhetnének mesemondók a fesztiválokon, mint népi zenekarok, vagy kézművesek.

Régen a falvakban majd’ minden ember tudott táncolni és sokan énekelni, páran játszottak hangszereken is, de mesemondó csak egy vagy kettő akadt. Eredetileg a mesék szóban éltek, majd bezártuk őket könyvekbe, így megőrizve azokat, a mi mozgalmunk egy revival (újraélesztő) mozgalom, ismét élőszóban mesélünk, ahogy egykor” – fogalmazott beszédében a szervezet elnöke.

A szövetség legfontosabb céljának azt tartja, hogy minél több ember hallgathasson élőszóban népmesét, minőségi előadás formájában. Ennek érdekében a mesemondó tanfolyamok, műhelyek feltérképezését, népszerűsítését feladatának tekinti.

A tapasztalatokat összegyűjtve gyakorlatorientált képzéseket hoznak létre és tesznek elérhetővé a pedagógusképzésben, az egész Kárpát-medence területén. A Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség a Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetségének tagjaként is igyekszik annak – sok büszkeségre okot adó – folklórtevékenységét gazdagítani.

Magyarországon néhány évtizede indult el az élőszavas mesemondás mozgalomként. Kovács Marianna húsz évvel ezelőtti kezdeményezésére meghirdette a Magyar Olvasástársaság a népmese napját szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján.

A Hagyományok Háza képzése, a „Magyar népmese – hagyományos mesemondás” néven tizenhét éve indult el. Agócs Gergelynek és Raffai Juditnak köszönhetően, a Szellemi Kulturális Örökség Jó gyakorlatok nemzeti jegyzékébe bekerült a Hagyományok Háza „Magyar népmese – hagyományos mesemondás” című módszertan.

Idővel kialakult egy mesemondó civil mozgalom is, számos szervezet jött létre, amelyek szintén az élőszó erejét kívánták erősíteni. A Világszárnya ezeket a szervezeteket kívánja összekapcsolni, mert úgy gondolja, hogy együtt hatékonyabban tudják képviselni közös céljaikat, amelyek között szerepel a magyar mesemondók érdekképviselete, a magyar népmese, mint szellemi kulturális örökség népszerűsítése, képzésekkel erősítése, és a mesemondással foglalkozó tagszervezetek segítése.

A Szövetségnek jelenleg a Kárpát-medence szinte minden részéről vannak tagjai, így hat magyarországi tagszervezetet, két erdélyi, egy felvidéki és egy vajdasági tagszervezetet számlál, és több mint negyven mesemondót képvisel, akik közül legtöbben évtizedek óta művelik a hagyományos mesemondást.

A mesemondó az, aki bármilyen közönségnek tud mesét mondani mesemondásra alkalmas környezetben, így akár egy fa alatt egy fesztiválon körbevéve a hallgatósággal, akár egy jurta intimebb közegében meg tudnak szólalni a mesék, ahogy a felnőtteknek szóló mesekocsmák is egyre népszerűbbek.

Sokan keresik és sikerrel művelik a mesemondás új útjait, visszacsempészve a családok életébe a meséket, ilyen törekvések közé tartoznak az országban több helyen kialakított meseutak.

A mesemondó mozgalom hagyományátadó és egyben megújuló, azaz revival mozgalom. A határon túli területeken az anyanyelv megőrzésében, vagy – gondolván a szórványvidékekre – visszatanulásában is fontos szerepet játszik.

A mozgalom mesemondói úgy mesélnek, ahogy régen meséltek a falvakban; céljuk elsősorban a szórakoztatás. Bár a hagyományos mesemondók általában ismerős közösségnek meséltek, a maiak sokszor találkoznak teljesen ismeretlen közönséggel, a gyakorlat mégis hasonló. Egy jó mesemondó sokféle mesemondásra alkalmas közegben meg tudja találni a hangot a hallgatósággal, amennyiben saját egyéniségét viszi bele a mesélésbe.

Az esten Draskóczy Lídia és Szlama László Junior Prima-díjas kobzos zenélt, Bukovics János pedig mesét mondott.

További információ itt: Világszárnya.