Kultúra

„Erotikus megjelenésével a szenvedélyeket felkorbácsoló, de józan, hidegen számító nőtípus”

Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára szerint így kell körülírni azt a szót, hogy vamp. A neten hiába is keresnénk ilyen szép megfejtést

Tegyük le a laptopot meg az okostelefont! Vegyük elő újra Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótárát, és lapozzunk bele! Mert „Van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami?” Bizony mondom, nincs, ha már Kosztolányi is ezt írta. Szótárat lapozgatni tehát jó, főként, ha az az idegen szavak és kifejezések kéziszótára, vájtfülűen és bennfentesen: a Bakos.

A Bakos régente is elég előkelő helyet foglalt el a polcunkon, ott sorakozott lexikonok, egy- és kétnyelvű szótárak társaságában, a maga különös módján egyesítve azok legjavát. Hiszen a Bakos maga volt a műveltség, a tudás, az elveszett bizonyosság. Lapjai közt latin mondások húzták meg magukat bölcs szerénységgel, francia kifejezéssel kínáltak tálcán egy fióknyi Párizst. Szavak, nevek szolgáltak magyarázattal önmagukra eredet és jelentés tekintetében. Megtudhatod a haverról, hogy héber eredetű, akárcsak a mázli vagy a mísz, értesülhettél arról, hogy mit rejt az LSD, mit takar a gordiuszi csomó, és hogyan esett bele Pilátus a krédóba. Igen, igen, a derrick az egy emelődaru, mellesleg egy hajdani londoni hóhér neve, a Moirák a sors istennői, a nemezis a büntető igazság, a vamp pedig, ha nem tudtad volna, „erotikus megjelenésével a szenvedélyeket felkorbácsoló, de józan, hidegen számító nőtípus”. Szép, nem? Elengedhetetlenül fontos volt tudnunk azt is, hogy a V.S.O.P. a konyak korát jelző felirat, de ha már ezen az oldalon tartottunk,

elmerenghetünk azon is, hogy „vulneram omnes, ultima necat”, vagyis mindegyik óra megsebez, az utolsó megöl. Hát így.

A szótár a mai napig megőrizte régi erényeit, ugyanakkor naprakész is lett, up to date. A régi kiadásokban nem volt még printer és processzor, nem volt meg a RAM és a hard disk, kevesebb jelentéssel bírt a juke-box és a holding, és a régi kiadásokból hiányoztak – régi szép idők –, olyan szavak, mint a Hamász és az ökoholokauszt. Az 1970-es változat például úgy tudta, privatizál annyit tesz, mint magánéletet folytat, nem dolgozik, magánzóként él. Hiába, tempora mutantur, et nos mutamus in illis.

Napnál is világosabb, hogy a Bakosra szükséged van. Ne a neten keresed a megfejtést, a könyv lapjai többet, gazdagabbat nyújtanak. Forgasd és használd a szavait, de ne írj afféléket, hogy infrastrukturális innováció, meg a büdzsé neuralgikus gondjai, és konszenzusteremtő mentalitás, mert ez, kérlek szépen, szamárság, idegen szóval hochmecolás. De gondold meg, a kaland, a haver, a szalonna, a kacér, a juss és a diéta, a bukta és a kalapács, a marcipán és a porcelán, a mázli és a jubileum mind idegen szavak voltak egykor. Azonban már a szókincsünk szerves részei ezek a kifejezések, magyarnak érezzük őket, ezért nevezzük őket jövevényszavaknak. Mindebből a tanulság az, hogy

használj bátran, de mértékkel idegen szavakat, hiszen ha nem teszed, hogyan bővüljön a nyelvünk jövevényszavakkal?