Egyre közelebb jutnak Zelenszkijhez a korrupciós nyomozás szálai

A Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) vezetője, Szemjon Krivonosz nyilvánosan tette fel a kérdést, hogy figyelmeztette-e valaki Mindicset, mielőtt az akció elindult volna. Talány, hogy miért tudott gond nélkül távozni az országból, miközben a hatóságok állítása szerint hónapok óta vizsgálták a köré szerveződött hálózatot. A gyanú árnyéka így nemcsak a vádlottak, hanem a politikai csúcsvezetésre is rávetül.

100 millió dollár az atomenergia vállalatból

A NABU szerint Mindics egy olyan bűnszervezet feje volt, amely mintegy 100 millió dollárt szivattyúzott ki az ukrán állami atomenergia-vállalat, az Enerhoatom rendszeréből. A módszer a klasszikus posztszovjet receptet követte: a céghez kötődő tisztviselők a beszállítóktól 10–15 százalékos „visszaosztást” követeltek a szerződés értékéből, aki pedig nem volt hajlandó fizetni, attól egyszerűen megvonták vagy felbontották a szerződést.

Mindez nem békeidőben, hanem egy véres háború kellős közepén történt. Miközben az orosz rakétacsapások rendszeresen rombolják Ukrajna energiainfrastruktúráját, az emberek áramszünetekkel, fűtés nélküli lakásokkal, hideg otthonokkal küzdenek, a frontkatonáknak pedig civil adományokból vesznek drónokat és terepjárókat – a gyanú szerint a rendszer csúcsán állók több mint száz millió dollárt csapoltak le.

A NABU vizsgálata szerint az energiaipari létesítmények védelmét szolgáló beruházások is késlekedtek, mert egy Enerhoatom-vezetője még nagyobb kenőpénzt akart kicsikarni, írta meg a hirado.hu.

Nem véletlen, hogy az ügy a háború kezdete óta a legsúlyosabb belpolitikai kihívássá vált Zelenszkij számára. Sokan úgy érzik: miközben az egyszerű ukránok a szó szoros értelmében életüket és vagyonukat teszik fel a haza védelmére, a vezetői körök egy része ugyanazt csinálja, amit a háború előtt – csak nagyobb tétekkel. Lopnak.

A korrupciós ügyek most először érnek ennyire közel Zelenszkijhez

Formálisan a mostani nyomozásban Zelenszkij nevét nem említik, nem gyanúsított, nem vádlott. A politikai kockázatot azonban nem ez határozza meg, hanem az, hogy egyik legfontosabb üzleti partnerét vádolják azzal, hogy egy állami mamutvállalat csúcsáról irányított szervezett bűnözői hálózatot.

Mindics Zelenszkijjel közösen alapított produkciós céget a politikai pálya előtt, személyesen és pénzügyileg is közel állt az elnökhöz. A korrupcióellenes aktivisták szerint éppen ez különbözteti meg a mostani ügyet a korábbi botrányoktól: a nyomozás fonalai soha nem jutottak még ennyire közel a legfelső szinthez az elnök regnálása óta.

Nemcsak belföldön, a nemzetközi színtéren is idegességet kelt az Enerhoatom-ügy. Donald Trump amerikai elnök már korábban is hangoztatta fenntartásait az ukrajnai támogatásokkal kapcsolatban, Washingtonban pedig egyre többen kérdezik: pontosan hova kerül az amerikai adófizetők pénze? Egy ilyen volumenű korrupciós vád kiváló muníció mindazoknak, akik a Kijevnek szánt fegyver- és pénzügyi csomagok leállítását követelik.

Mentené a menthetetlent az elnök

Az elnök érezhetően érti a helyzet súlyát, ezért látványos lépésekkel próbálja bizonyítani, hogy még mindig a korrupció elleni harc élén áll. Két miniszter lemondását követelte – közülük az egyik közvetlenül az Enerhoatom-ügyhöz köthető –, valamint szankciókat rendelt el Mindics és egy másik érintett üzletember ellen, tovább átfogó vizsgálatot jelentett be az állami vállalatoknál és teljesen átszervezné az energetikai tárcát.

Nyilvános beszédében Zelenszkij azt mondta: a háború közepén minden korrupció teljesen elfogadhatatlan, és aki a törvényt megszegi, azt felelősségre fogják vonni. A szavak kemények, de Ukrajnában sokan már nem a kinyilatkoztatásokra, hanem a tettekre figyelnek.

Amikor Zelenszkij 2019-ben az elnökválasztási kampányban feltűnt, a korrupció elleni harc volt az egyik fő üzenete. Népszerű videókban buzdította az embereket, hogy jelentsék a visszaéléseket a frissen létrehozott, elnöktől függetlennek szánt NABU-nál. Létrejött a kifejezetten a politikához kapcsolódó ügyekkel foglalkozó bíróság is, amely az elnök irányítása mellett kíméletlenül végezte dolgát. A hatalommal korábban szorosan összefonódott egyik oligarcha, Ihor Kolomojszkij ma előzetes letartóztatásban ül pénzügyi bűncselekmények gyanújával.

Az utóbbi években azonban többször megkérdőjeleződött, hogy meddig tart az elnök elszántsága, amikor a korrupció saját politikai köreihez ér.

2020-ban például egy, az elnöki hivatal egyik helyettes vezetőjét érintő ügyet kivontak a NABU hatásköréből, és az elnök által irányított főügyészségre bízták – Ukrajnában ezt széles körben úgy értékelték, hogy Zelenszkij megvédi fontos szövetségesét.

Zelenszkij megpróbálta megfélemlíteni, majd bezáratni a NABU-t

Az Enerhoatom körüli vizsgálat során a korrupció ellen fellépő intézmények és a klasszikus ukrán biztonsági szolgálatok közötti intézményi háború is felszínre került. Idén nyáron a NABU nyomozója, Ruszlan Magomedraszulov – aki az Enerhoatom-ügyön dolgozott – az elnök alá rendelt biztonsági szolgálat, az SZBU őrizetébe került. A nyomozót azzal vádolták, hogy együttműködött Oroszországgal. Ügyvédje szerint a vádak koholtak, a cél pedig az volt, hogy megfélemlítsék a nyomozókat, és kiderítsék, pontosan milyen bizonyítékok vannak a legfelsőbb körökről.

A botrány másnapján az ukrán parlament elfogadott egy törvényt, amely korlátozta a NABU és a különleges korrupcióellenes ügyészség függetlenségét, gyakorlatilag plusz ellenőrzési jogot adva az elnöknek. Zelenszkij aznap alá is írta a jogszabályt, ám országszerte tiltakozó megmozdulások kezdődtek, és a közfelháborodás hatására nem sokkal később visszakozott. A korrupcióellenes irodát vezető Krivonosz szerint, ha akkor nem állították volna helyre az intézmények önállóságát, a mostani Enerhoatom-művelet egyszerűen meg sem valósulhatott volna.

Svájci ingatlanok, és az aranyvécé szimbóluma

A nyomozók állítása szerint a kenőpénzek jelentős részét külföldi számlákra vitték ki és ingatlanokba forgatták, több ország érintésével. Egy nyilvánosságra hozott hangfelvételen a gyanúsítottak arról egyeztetnek, hogyan osszanak el egy 6 millió dolláros összeget, amelyet Mindicsnek Svájcban, egy készülő házvásárláshoz szántak.

Mindics az országot teljesen legálisan hagyta el – a határőrséget a nyomozás érzékenységére hivatkozva nem értesítették előre az akcióról, nehogy valaki időben szóljon a gyanúsítottaknak.

A NABU szerint azonban szűkül a kör, és minden érintettet azonosítani fognak, legyenek bármilyen magas beosztásban is.

Ukrajnában a korrupció hosszú múltra tekint vissza. A 2014-es forradalmat is javarészt az a felháborodás táplálta, amely Viktor Janukovics exelnök aranyozott luxusrezidenciáját, egzotikus állatkertjét és hírhedt aranyvécéjét övezte. A birtok ma „A korrupció múzeumaként” látogatható, hogy mindenki lássa, hova vezet, ha az államot magánkasszaként használják, azonban könnyen meglehet, hogy Mindics aranyvécéje is újabb zarándokhellyé válik.

A NABU önálló fellépése, a közfelháborodás nyomán visszavont törvények és a nyilvánosság nyomása azt jelzik: Ukrajnában ma már léteznek olyan fékek és ellensúlyok, amelyekről Janukovics idején álmodni sem lehetett.

A korrupciós nyomozások szálai minden eddiginél közelebb jutottak az elnöki körhöz. Zelenszkijnek most nem a propagandában, hanem a tettek szintjén kellene bizonyítania, hogy nem ugyanannak a posztszovjet tolvajvilágnak az örököse, amely ellen egykor fellépni ígérkezett, de ehhez talán már túl késő.