Lebukott az Alien forgatókönyvírója

Az első Alien-film gerincét a Dark Star című, fillérekből összekalapált, egész estés komédia adta, amelyet John Carpenter rendezett, aki a nyolcvanas évek B-kategóriás filmjeinek látnoki géniusza. A nyomasztó hangulatot és az óriáscsontváz ötletét viszont már Mario Bava gótikus űroperája, a Planet of the Vampiresből kölcsönözték. Dan O’Bannon forgatókönyvíró a Memory: The Origins of Alien dokumentumfilmben így fogalmazott: „Nem loptam senkitől. Mindenkitől loptam.” Magyarul: mindenkitől, aki számított. És valljuk be, ki ne nyúlna le ötleteket, ha az eredmény egy nyálkás, savat köpködő filmtörténeti ikon?

Az Alien alapja egy paródia

Nem véletlen a hasonlóság: mindkét forgatókönyvhöz köze volt Dan O’Bannonnak. A Dark Star cimű sci-fi paródia (1974) forgatókönyvét John Carpenterrel közösen írták. Sajnos a mozikban nem szerepelt valami jól: a kritikusok szerint nem volt elég vicces és kevés volt a játékidő. O’Bannon viszont nem engedte el a sztorit – egyszerűen újrahasznosította a jeleneteket, csak a poénokat vérfürdőre cserélte. Mindkét filmben űrhajósok unatkoznak egy lepusztult hajón, ahol egy idegen okoz galibát, miközben a legénység technikai nyűgökkel és saját tehetetlenségével küzd. Csakhogy míg Carpenter filmjében a rettegett idegen egy pingált strandlabda volt, amire karmokat ragasztottak, addig az Alienben egy nyálkás, savat köpködő, biomechanikus rémmel kellett szembeszállniuk az űrhajósoknak.

Az Alien egy gumilabdából változott át savat köpő, biomechanikus rémmé

Azért a kreativitás hiányával nem lehet vádolni az Alien alkotóit. Amikor Ridley Scott megkapta Dan O’Bannontól a "A nyolcadik utas: a Halál" forgatókönyvét, ráeresztette a vizuális védjegyeit: az ipari sötétséget, szűk tereket és könyörtelen tempót, hogy még nyomasztóbbá tegye az atmoszférát. A Dark Star laza paródiája így vált az Alien dramaturgiai alapjává: idegen bekerülése a hajóra, a legénység tehetetlensége, és a hátborzongató végjáték mind visszaköszönnek – csak nevetés helyett feszültség uralja a fedélzetet. O’Bannon maga mondta:

Ha már nem tudom megnevettetni az embereket, akkor megpróbálom őket halálra rémíteni.

Mario Bava, az Alien-filmek gótikus keresztapja

Az első Alien-film hangulati fűszerezését Mario Bava 1965-ös Planet of the Vampires-e adta, ami elsőre egy tipikus olasz űropera, ködös stúdiódíszletekkel, teátrális jelmezekkel és lassított mozgással, de van benne egy kulcsjelenet, ami örökre beírta magát a filmtörténelembe. A szereplők egy idegen bolygón hatalmas csontvázra bukkannak egy rejtélyes űrhajó fedélzetén – és ha ez ismerős, nem véletlen. O’Bannon évekkel később bevallotta, hogy ezt a képet egy az egyben átemelte az Alienbe, csak Hansruedi Giger látványtervező pszichedelikus rémálmain átszűrve, amiből megszületett az űrhorror egyik legikonikusabb pillanata.