Külföld
Olcsó ágyú kisnyugdíjastól?
Meglepő módszerek az apanázs kiegészítésére
Garázsban tartott, megkímélt, folyamatosan szervizelt, csak bevásárlásra használt kocsiját kínálja eladásra olcsón fogorvos házaspár - palifogó szöveg, mely nem csak az 1990-es években volt hívószó, hanem napjainkban is beválik. Ami nem is nagy csoda, hiszen ki ne áhítozna olyan autóra, melybe csak be kell csüccsenni és már mehetünk is vele tovább a szivárványkapu irányába?
Mivel mostanság a szomszédban erős háború dúl, a pénz is egyre kevesebbet ér. Ugyanakkor az is áll, hogy a helyiek pont annyira kedvelik a nélkülözést, mint bárki más a földön, így érthető, ha az érintettek alternatív apanázskiegészítés után igyekeznek nézni. Erre pedig - gusztus dolga minden - „remek” lehetőséget kínálnak a szerte-szana heverő elhagyatott katonai járművek, ilyen-olyan fokban kiégett lánctalpasok, sérülten vagy épen eldobált fegyverek és bármiféle felszerelési tárgyak. Pusztán „csak” össze kell gyűjteni ami mozdítható, majd föltölteni a zsákmányt a különböző árverési oldalakra.
A trend egyre nyilvánvalóbb, az árusok döntő részt ugyanis olyan eszközöket igyekeznek összeguberálni, melyek még anno, a szovjet időkben - vagy annak a mintájára - készültek, ezért - így a népi bölcselem - univerzálisak. Azaz a származási helyüktől függetlenül eladhatóak orosznak. A hívószó ugyanis tízből hétszer ez utóbbi - azzal a regényes kiegészítéssel, hogy a cucc valójában „zsákmány”.
Olykor véres is.
Persze biztos van efféle termék, de az arány szokott mód barokkos, szláv túlzás. Lévén ha ezen állítás igaz lenne, akkor (a világhálón elérhető kínálatot föltekintve) az orosz fél gyakorlatilag csakis azért ment Ukrajnába, s foglalta annak e napig az ötödét, hogy utána/közben „mindent is” eldobáljon. S az sem megvetendő tény, hogy aki jelenleg igazán zsákmányolni képes, azok pont Moszkva hívei. Emlékezzünk, milyen látványos kiállítást hoztak össze tavaly fővárosban a fronton az ukrán katonák által többször intakt állapotban elhagyott járművekből.
Le kell szögezni, a másik fél, azaz az általában totálisan hiszékeny vásárlói szegmens okai is érthetőek valahol. Az ő irányukból tekintve az ukránok a szenvedő alanyok, támogatásra érdemesek, s ha már a csúf politikusok cserbenhagyják a nemzetüket, legalább mi, „kisemberek” tegyük meg a magunkét. S ennek a „koldus-effektus” logikának a mentén kelnek el sok ezer dollárokért olyan trófeák, melyek amúgy ennek a tizedét-húszadát sem érik.
S hogyan jönnek a képbe a nyugdíjasok? Ők valójában a hitelesség fokozói - s itt egyre megy, hogy az OLX, az eBay vagy a kijevi, lvovi piac az árverés fóruma. Egy a lényeg, az esendőség publikálása, amely szemmel látható pénzt, esetlegesen nem is keveset hoz a konyhára. S így - a vevőt leszámítva - a lánc minden eleme, azaz a valódi gyűjtögető, a beszállító és az értékesítő egyként jól jár - még akkor is, ha a mérték véletlenül sem egyforma.
Kár lenne megvezettetni magunkat
Ha valaki kételkedne a fentebb közölt metódus működésében, látogasson ki a hozzá legközelebb eső piacra. Nagy tételben fogadhat rá, hogy a fejkendős őstermelő nénikék ugyan olyan alakú és nagyságú zöldséget-gyümölcsöt fognak árulni, mint a „sima” zöldségesek - durván kilencvenöt százalékban. Igaz, a „házi” drágább lesz egy csöppet, illetve némi sort kell állni az áru és pénzcsere nyélbeütése előtt - de cserében az élmény mégis más lesz...
