Ukrajnában egyre gyakoribbá vált a férfiak elrablása, de már nem katonai behívás céljából, hanem váltságdíj követelése érdekében történnek ezek az esetek.
Az ukrán sajtóban megjelent beszámolók szerint korábban a hadkiegészítő parancsnokságok emberei gyakran az utcán vagy otthonaikból hurcolták el a hadköteles férfiakat, hogy azonnal a frontra szállítsák őket.
Mostanra azonban új jelenség ütötte fel a fejét: egyesek nyereségvágyból rabolják el az ukrán férfiakat, hogy később váltságdíjat követeljenek családtagjaiktól.
Az elkövetők módszere sokszor hasonlít a hivatalos hatósági eljárásokhoz, ezért az áldozatok kezdetben azt hihetik, hogy törvényes intézkedés áldozatai. A támadók gyakran rendőrnek vagy katonának adják ki magukat, és hamis igazolványokkal igazolják magukat, írja a Demokrata.
Az ukrán média több konkrét esetről is beszámolt, amikor az áldozatokat az utcáról vagy nyilvános helyekről rabolták el, majd családtagjaiknak telefonon keresztül küldtek követelést a váltságdíj kifizetéséről. A követelt összegek jelentős mértékben eltérnek egymástól, de általában több ezer dollárnak megfelelő hrivnyát kérnek az áldozatok szabadon bocsátásáért.
A helyi hatóságok figyelmeztetik a lakosságot, hogy legyenek éberek, és minden gyanús helyzetet azonnal jelentsenek. Ugyanakkor a hivatalos szervek nehézségekbe ütköznek a hamis és valódi hatósági személyek megkülönböztetésében, különösen a zűrzavaros környezetben.
Egyes szakértők szerint az elrablások mögött nem csupán egyszerű bűnözői csoportok, hanem egyes, a hadkiegészítő parancsnokságokkal kapcsolatban álló személyek is állhatnak, akik anyagi haszon reményében vállalkoznak az illegális tevékenységre.
Az ukrán társadalom egyre nagyobb aggodalommal figyeli a kialakult helyzetet, mivel az elrablások terjedése tovább növeli a háború sújtotta országban amúgy is meglévő félelmet és bizonytalanságot.
A kijevi belügyminisztérium vizsgálatot indított több ilyen ügyben, de a nyilvánosságra került adatok szerint eddig kevés elkövetőt sikerült felelősségre vonni, és sok esetben az áldozatok sem mernek hivatalos panaszt tenni, tartva az esetleges következményektől.
