A hülyeség 120 vadászgépe

Ismét „csodálatos” ötlettel állt elő pár leszerepelt politikus és elbocsátott katonatiszt az orosz–ukrán háború kapcsán. Mint az Egyesült Királyságban megjelenő Guardianban olvasható, Philip Breedlove, az amerikai légierő és Richard Shirreff, a brit hadsereg hajdani tábornokai, valamint Aleksander Kwasniewski volt lengyel elnök és Gabrielius Landsbergis egykori litván külügyminiszter úgy véli, egy százhúsz vadászgépből álló európai légierő elég lenne ahhoz, hogy megvédje az ukrán légteret az orosz támadásoktól.

Mielőtt továbblépnénk, érdemes egy pillanatra megállni Litvániánál, amelynek nemhogy számba vehető hadereje, de gyakorlatilag értelmezhető légvédelme sincs – olyannyira, hogy ha nem mennének oda rendszeresen a NATO (olykor magyar) vadászai járőrözni, akkor valójában az egész állam nyitott égbolt lenne bárkinek, akinek akad pár tucat bevethető drónja.

A háború kiteljesedésében szemmel láthatóan érdekelt futóbolondok úgy képzelik, hogy a Sky Shield nevű légvédelmi egységet külön működtetnék a NATO-tól. Arra persze nem igazán adtak választ, hogy ezt Moszkva miként venné be. Az elméleti alakulat hatóköre amúgy kiterjedne a három ukrán atomerőműre is, továbbá – az amúgy naponta bombázott – Odessza és Lviv városaira is.

A brit lap szerint az elképzelést az Ukrán Fegyveres Erőkkel együtt dolgozta ki a brit légierő, és pár európai védelmi minisztérium is vizsgálja annak megvalósíthatóságát.

A Guardian arról is megemlékezik, hogy a nyugati politikai körök aggódnak amiatt, ha létrejönne egy ilyen alakulat, akkor a NATO-tagállamok vadászgépei szinte azonnal közvetlen konfliktusba kerülhetnek Oroszországgal. Ezzel szemben a Sky Shield támogatói úgy vélik, a légi pajzs létrehozása alacsony kockázattal jár, lévén az oroszok nem távolodnak el lényegesen a frontvonaltól.

Az emberben persze rögvest fölvetődik, ez a nagyjából oly' értelmes és hasznos látásmód, mint ha az erdő szélétől fél kilométerre lévő gazdaságban a tyúkólra nem szerelne a gazda róka elleni rácsot, mert az – úgymond – messze esik a pagony határától. S ez a logika egyben azt is feltételezi, hogy az egyén hite alapján a ravaszdin túl másféle veszély nem is létezik a világon.

A bevetett gépek jogosítványa is a homályba vész – márpedig ha odamennek, azokat az oroszok borítékolhatóan megpróbálnák célzatosan levadászni. Innen pedig már csak a fantázia szab határt a következményeknek.

A vadvirágos ötletet persze az is földbe döngöli, hogy a vágyott százhúsz vadászgép gyakorlatilag a mostanság csöppet „meztelen királlyá” vált NATO bármikor bevethető európai erőinek durván a negyedét-ötödét teszi ki – arról nem is szólva, hogy a költségekről egy szót sem ejt. Mivel a törpe baltiaknak konkrétan semmi nem drága – mármint ha máséról van szó –, jó eséllyel mindenkinek magának kellene állnia a számlát.

Mivel gigászi tolongás nincs a lehetőség iránt, remélhető, hogy ez az egész sem lesz több, mint egy üres és penészes szóvirág a hülyeségek tárházában.