Külföld
A jobboldal visszautasíthatatlan ajánlatot kapott az EU-tól, mégis nemet mondott
„Olaszország nagyon sok mindent deklarál, de a tények szintjén kérlelhetetlenül az orbáni illiberális modellhez igazodik” – írta a La Repubblicá római napilap, egyenesen Giorgia Meloninak intézve szavait. A kritika tükrözi az olasz miniszterelnök eddigi bizonytalanságát. A jobbközép beállítottságú Meloni nagyon nehéz helyzetben van. Brüsszel „erőltetett menetelése” napról napra színvallásra kényszeríti, és a miniszterelnök pontosan tudja, hogy nem csak saját politikai karrierjét, hanem hazája gazdasági stabilitását is kockáztatja, ha nemet mond a „visszautasíthatatlan” ajánlatokra.
Brüsszel folyamatosan zsarolja Melonit, ha nem engedelmeskedik a balliberális politikai terrornak, akkor megvonja Olaszországtól az uniós pénzeket. Az olasz miniszterelnök szeme előtt pedig ott lebeg Silvio Berlusconi példája, aki 2011-ben azért kényszerült lemondásra, mert az euroövezetben a hitelekről az Európai Központi Bank (EBK) dönt. Az EBK viszont megtagadta Olaszország hitelfelvételi kérelmeinek teljesítését. Ez Itália számára a biztos államcsődöt jelentette. Berlusconinak nem maradt más választása, mint a lemondás.
Az EU-nak például az egyik „visszautasíthatatlan” ajánlata volt az illegális bevándorlók „tárt karokkal” való fogadása, amelyet Meloni szavakban támogatott, de egyúttal teljes erővel dolgozott azon, hogy az idegenek egy részét valamelyik észak-afrikai országba kizsuppolhassa.
Ahogy közeledik az európai parlamenti választás időpontja, és Brüsszel egyre nagyobb sebességre kapcsol, mert tart attól, hogy az európai jobboldal jelentősen megerősödik a voksolás eredményeként, megsokasodtak a „visszautasíthatatlan” ajánlatok.
Az EU Tanácsa pár nappal ezelőtt nyilatkozatot adott ki a homo-, bi- és transzfóbia elleni nemzetközi napon, hogy „a másság el nem fogadása a demokrácia mélységes megsértése”. A dokumentum egyebek mellett felhívja a figyelmet a prevencióra, a jogalkotási hiányosságok befoltozására, illetve az egynemű szülők gyermekeinek védelmére is.
Ez fordulópontot jelentett Meloni politikájában, mert már nem volt politikai játéktere. Vagy aláírja a nyilatkozatot, vagy nem. Az olasz miniszterelnök az utóbbit választotta, nem is tehetett mást. Ha elfogadja az EU diktátumát, akkor kiírja magát az európai jobboldal közösségéből, légüres politikai térbe kerül.
Viszont bizonyos szempontból a „nem” szavazat Meloninak jót is tett. Közelebb vitte pártját a Marine Le Pen vezette keményen bevándorlás ellenes francia Nemzeti Tömörüléshez (RN). Le Pen pártja az európai parlamenti választásokon – a most nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatások szerint – 30 százalékot szerezhet, míg a bevándorlást támogató Macron mögött álló politikai erő legfeljebb ennek felét érheti el.
A francia elnök kemény háborús retorikája nem érte el célját. A franciák nem az ukránok, hanem az illegális bevándorlók okozta biztonsági problémák miatt aggódnak. Nagyon nem tett jót Macronnak, hogy a minap egy afgán migráns leszúrt egy fiatal fiút, mert az nem adta oda neki mobiltelefonját.
De Meloni nyílt színvallásának más pozitív hozadéka is volt. Kénytelen volt eloszlatni a kételyt Ursula von der Leyen bizottsági elnök újraválasztásával kapcsolatban. Marine Le Pen hosszú ideig ódzkodott a Melonival való együttműködéstől, mert nem volt biztos abban, hogy az olasz kormányfő milyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben. „Mi soha nem támogatnánk Von der Leyen újraválasztását – mondta Le Pen.
Miután Meloni egyértelművé tette, hogy nem szeretné ismét látni Von der Leyent az Európai Bizottság elnöki székében, a két párt már arról beszél, hogy frakcióik miként fognak együttműködni a következő parlamenti ciklusban. A Nemzeti Tömörülés, az Identitás és Demokrácia, míg az Olasz Testvérek, a Konzervatívok és Reformerek uniós pártcsaládjának a tagja.
Meloni minderre még lapot is húzott, az európai parlamenti választásokon pártjának listavezetőjeként indul. Mint mondta: „Meg akarom mérettetni magam, nem bújok ki a felelősség alól.” E kijelentés mögött az az ambíció is meghúzódik, hogy Meloni az európai jobboldal arca kíván lenni. Kérdés, hogy ezt a rivalizálást Le Pen hogyan fogadja, mert a Nemzeti Tömörülés listájának élén a 2022 óta a pártelnöki tisztséget betöltő, 29 éves Jordan Bardella áll. Le Pen, jó érzékkel, az elmúlt két évben háttérbe vonult – a párt tényleges irányítása azért az ő kezében maradt –, így nem őrlődött fel a napi politikai csatározásokban.
Tehát úgy néz ki, hogy Európa két nagy jobboldali pártja végül is együtt tud majd működni a következő ciklusban az Európai Parlamentben.
Van azonban némi probléma az európai nagy jobboldali pártok együttműködése körül. Most különösen az ugyancsak bevándorlás ellenes Alternatívát Németországnak (AfD) és Nemzeti Tömörülés (RN) között romlott meg a viszony. A két párt között eddig sem volt felhőtlen a kapcsolat. Maximilian Krah, az AfD EP-lista vezetőjeként az olasz La Repubblicának adott interjújában azt állította, hogy az SS tagjai közül „nem mindenki volt bűnöző és a felelősséget egyénileg kell megállapítani”. Az AfD úgy döntött, hogy leveszik az EP-listáról a politikust, és eltiltják a további kampányolástól.
Le Pen kiborult és közölte, hogy nem hajlandó együttműködni az AfD-vel.
Azért nem annyira rossz a helyzet, mert Le Pen saját pártjának egyik vezetője viszont azt mondta: Majd meglátjuk, mi lesz az EP-választást követő első napon.
