Puccsmatek Oroszországban

„Milyen meglátásokat kínálnak a puccs-matek történelmi számsorai a Prigozsin úr vezette zendüléssel kapcsolatban:

1. Oroszország az utóbbi közel nyolc évtizedben nem bizonyult termékeny talajnak az államcsínyek és a puccskísérletek számára.
2. Az általános mintázat, ami szerint általában a katonák a legsikeresebb puccsisták, Oroszországra nem érvényes. Oroszország a palotaforradalmak és az önpuccsok hazája.
3. Az utóbbi közel nyolc évtizedben, a Szovjetunió és később Oroszország szabálybontó hatalomátvételei általában vérontás nélkül zajlottak le.
4. A belső instabilitás, az államcsínyek, puccskísérletek, illetve az erre irányuló összeesküvések nem befolyásoljak az államok harci kedvét és nem csökkentik a veszélyt, amit a szomszédaikra jelentenek. 1964-ben Hruscsov eltávolításával párhuzamosan, a szovjetek még mindig Albánia lerohanását tervezték, hogy elégtételt vegyenek az 1961-es Vlora incidensért. Az 1991-es és az 1993-as eseményekkel párhuzamosan az oroszok a konfliktusok egész sorában voltak jelen, úgy a posztszovjet térségben, mint Afrikában.

Mindezekből elmondható, hogy a Prigiozsin-zendülés a történelmi mintázatoknak megfelelően és nem azokkal szembe menve zajlott le.”