Megyszégyenült Ursula von der Leyen Tunéziában

Kaisz Szaíd tunéziai elnök néhány órával a megbeszélés kezdete előtt bejelentette, országa nem lesz Európa határőre, és nem Tunézia feladata az európai migrációs válsággal foglalkozni. Nem esküdnék meg arra, hogy az afrikai ország ismeri Karinthy Frigyes munkásságát, ám nekünk, A Tanár Úr Kérem című művének némileg módosított sora merészkedett elő a tunéziai elnök elmondott mondatai után, azaz ezen röhög egész Európa.

A józan ész szabályai szerint egy ilyen kijelentés után egy közös kávézást követően irány a repülőtér, és a hazautazás közben érdemes elgondolkodni, miért is kellene majdnem egymilliárd eurót „ajándékozni” Tunéziának.

A Repubblica újságírója Sfax városába utazott, onnan indulnak a konvojok Olaszországba. Sikerült kapcsolatba lépnie az egyik útvonalmenedzserrel, aki harminc bevethető hajóval rendelkezik, és csak tunéziaikat szállít. Elmondása alapján nem faji oka van a döntésének, egyszerűen ők többet fizetnek, mint a szubszaharaiak. A legjobb, fából készült hajókat biztosítja számukra, a fém alapanyagú csónakokat koporsónak tartja. Egyszerű munkásként megkeresett és nagyrészt megspórolt keresetéből indította emberkereskedelmi vállalkozását. Büszkén hirdeti: „Élvezzük a magánhitelezők bizalmát, tiszteletben tartjuk a piac szabályait, valamint a kereslet és kínálat kényes egyensúlyát. Ügyfeleim fejenként mintegy 820 eurót fizetnek, ha ötvenszemélyes, egymotoros facsónakot választanak. Háromszoros árat számítunk fel, amennyiben harmincszemélyes, kétmotoros csónakot vesznek igénybe. Giorgia Meloni két lehetőség közül választhat: beletörődik vagy lemond!” – üzente a vállalkozó.

„A dac és mindenhatóság érzésével fűszerezett történetet olvasván nem lehet mást tenni, sürgősen fel kell számolni ezt az emberek életét befolyásoló iparágat!” – reagált a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium miniszterhelyettese, Maria Teresa Bellucci.