Az első vaslady

A 2019-es tűzvészben olyan részei tárultak fel a székesegyháznak, amelyek vizsgálatával francia kutatók arra jutottak, a párizsi Notre-Dame-székesegyház köveit vasalásokkal erősítették. A 12. század közepe építészeinek innovatív munkáját igazolja az az újonnan, a PLOS One folyóiratban közzé tett vizsgálati eredmény. Ezek az innovációk tették lehetővé a légiesebb, vékonyabb falak és építészeti elemek, nagyobb nyílások, kecses külső támívek elkészítését, amelyek aztán a korai gótika legszebb építményei közé emelték a Notre-Dame-ot.

Korának legmagasabb építményét számos építészeti újítás révén készíthették el a korabeli építőmesterek, azonban eddig nem ismertük, hogy mekkora szerep jutott azoknak a vas erősítéseknek, amelyeket aztán a későbbi katedrálisokban már egyre többet alkalmaztak.

A kutatók a hozzáférhetővé vált részeken 12 olyan vaskapocsból vettek mintát, és elemezték azokat, amelyekkel az épület kőelemeit fogták egybe. Az elemzések kimutatták, hogy ezek a legkorábbi építési szakaszban, 1160 körül készültek, vagyis a Notre-Dame volt az első olyan építmény, amelyben a szerkezet megerősítésére vasalásos technikát alkalmaztak. Hatalmas mennyiségű vaskapocs került az építménybe már annak legkorábbi építési időszakában, ezek számát több ezerre becsülik a szakemberek.

Az elemzések a történelmi forrásokkal együtt azt is elárulták, hogy miként zajlott a korabeli kovácsmunka, és a vassal hogyan kereskedtek, így például az is kiderült, hogy az egyes vaskapcsokat több, eltérő forrásból kapott vaselemből kovácsolták össze. Az épületen a legkorábbi építési szakaszban és a 13. század eleji szakaszban egyaránt használták e kapcsokat az egyes elemek megerősítésére, összetartására.