Senki sem örülhet igazán a félidős választás eredményeinek

Több szempontból a legrosszabb forgatókönyv látszik megvalósulni az Egyesült Államokban. Az amerikai félidős választások eddig megismert (rész)eredményei arra utalnak, hogy a képviselőházban republikánus (GOP) többség, a szenátusban ismét döntetlen lesz, ami ott a demokraták győzelmét jelenti, hiszen szavazategyenlőség esetén az alelnök, Kamala Harris dönt.

Jelenleg mindkét párt igyekszik elégedettséget sugározni. A demokraták örülnek, mert nem vesztették el mindkét házat, a republikánusok pedig azért, mert a képviselőik a következő két évben rengeteg borsot törhetnek Joe Biden orra alá.

A Fehér Ház külpolitikája aligha változik majd. Akik a republikánusok előretörésétől várták az Ukrajnának nyújtott segélyek és fegyverszállítmányok leállítását, valamint az orosz–ukrán konfliktus tárgyalásos úton történő rendezésének előmozdítását, csalatkozni fognak. Az elnök külpolitikai döntéseit ugyanis legfeljebb a szenátussal kell egyeztetnie, azzal sem minden esetben. Így ezen a téren nem szűkül Joe Biden mozgástere.

Bevételnövelő törvényt kizárólag a képviselőház kezdeményezhet, vagyis a republikánus többség nélkül nem lehet hozzányúlni az adókhoz és a járulékokhoz. A GOP viszont hallani sem akar a demokraták által forszírozott „igazságosabb adórendszerről”, a republikánusok reformjavaslata ugyanis úgy hangzik: fizessen mindenki kevesebbet. Most számtalan lehetőségük lesz az adócsökkentést célzó törvényjavaslataik benyújtására, napirendre is vehetik azokat, hogy hosszú viták után a kezdeményezés elbukjon a szenátusban – és minden ilyen eset után napokig lehet majd beszélni arról, ki a népnyúzó, és ki áll a nép pártján.

Fontos az is, hogy az elnök és számos közhivatal viselőjének felelősségre vonását (impeachment) a képviselőháznak kell kezdeményeznie. A GOP számtalan vizsgálatot és eljárást indíthat a következő két évben, amelyek nagy valószínűséggel egytől egyig elhalnának abban a pillanatban, amikor a vádiratot felterjesztik a szenátushoz – de ez egy újabb marketinglehetőség, hiszen azt lehet rá mondani, hogy a felsőház „falaz” az elnöknek és kinevezettjeinek.

Nem mellesleg, a törvények elfogadásához a kongresszus mindkét házának változatlan formában meg kell szavaznia az adott javaslatot. Ha ez nem sikerül, hosszú alkudozás, levélváltások, folyosói udvarlás kezdődik a felek között. Vagyis lényegesen lelassíthatja a jogalkotást, ha a szenátusi és a képviselőházi többség eltérő színű. Egy válság küszöbén ebből rengeteg rossz vagy időben meg nem hozott döntés születhet.

Amennyiben Joe Biden sarokba szorítva érzi magát, nyitva áll előtte a lehetőség, hogy elnöki utasításokat adjon ki, azaz lényegében rendeleti úton kormányozzon. Ám ez aligha vetne rá jó fényt, hiszen a középidős választások kampányeseményein gyakran hangoztatta, hogy az emberek akarata szent, a döntésük mindenkire kötelező, és a demokráciát az különbözteti meg az autokráciától, hogy a döntéseket nem egy politikus vagy egy párt hozza meg.