Dickensi méreteket ölt a gyermekprostitúció Angliában

Samantha Smith jelenleg jogi hallgató, a Daily Telegraph brit lapnak azon erőszaksorozat részleteiről mesélt, amelynek során több mint ezer gyermeket erőszakoltak, kínoztak és raboltak el túlnyomórészt pakisztáni eredetű elkövetőkből álló helyi bandák.

A fiatal nő arról tanúskodott, hogy a gyermekotthonokban nevelkedő vagy a társadalom peremén élő gyermekek hiába fordultak a helyi hatóságokhoz vagy a rendőrséghez. Azok az egész ügyet csak „forró krumpliként” kezelték tudva, hogy az elkövetők szinte mindegyike ázsiai háttérrel rendelkezik, ezért attól féltek, rasszizmussal vádolhatják meg őket, ha tömegesen fellépnek ezen bűncselekmények ellen.

Tudták, hogy a helyi „közösségekben”, ahogy a britek ma kódoltan a paralel társadalmakat hívják, komoly feszültségeket keltene, ha nagyméretű rendőri akciót indítanának a bűnözőhálózat ellen.

A veszélyeztetett háttérrel rendelkező kislányokat a taxisofőrként működő főleg pakisztáni bevándorlók alkohollal itatták, kábítószert adtak nekik, majd a szintén a helyi ázsiai kereskedők által működtetett élelmiszerboltok vagy éttermek hátsó helységeiben tömegesen megerőszakolták, megalázták és kínozták ezeket a gyermekeket.

A helyi városi hatóságok is megkönnyítették a csoport munkáját azzal, hogy a taxisengedélyeket eltörölték, így az vehetett fel kocsijába kislányokat, aki akart. A West Mercia rendőrség pedig ezeket a, sokszor a pubertáskort sem elérő lányokat csak prostituáltként kezelte, és ha panaszt akartak tenni, olyasmit kérdeztek tőlük, hogy beleegyeztek-e az aktusba vagy sem, miközben a nemi aktus kiskorúakkal az Egyesült Királyságban is bűnténynek számít.

Samantha Smith erről elmondta, ötéves korában kezdődött a szexuális zaklatás, és tizennégy éves koráig tartott. „16 éves koromig nem szóltam a visszaélésekről, amikor is a West Mercia rendőrség szexuális kizsákmányolással foglalkozó csoportjának munkatársait bevonták a dologba, de az ügyemet elutasították, és nem tettek további lépéseket. Emlékszem, hogy megkérdezték tőlem, beleegyeztem-e a szexuális tevékenységbe. De kiskorú voltam, egy gyermek nem járulhat hozzá, hogy bántalmazzák”, mesélte a fiatal áldozat.

Sok fiatal áldozat teherbe esett, mert a pedofil erőszakoskodók nem használtak óvszert sem. Egyiküknél, Lucy Lowe-nél odáig fajult a dolog, hogy két gyermeket szült az erőszakoló bandatagoktól. Tizenkét éves korában kezdődött az erőszak, első gyermekét tizennégy évesen szülte. Végül egyik erőszakolója, Azhar Ali Mehmood taxisofőr azért, hogy elhallgattassa, benzint öntözött szét a fiatal lány lakásában, a tűz során Lowe és két másik családtagja is életét vesztette.

Az angol baloldali multikulturalitást támogató csoportok és a liberális sajtó természetesen az egyik „tanulmányt” készíteti a másik után, azért hogy bebizonyítsa, nincs köze az elkövetők kulturális és vallási hátterének a tömeges incidensekhez. Ilyen volt például a University College London (UCL) egyik, igencsak szégyenletesnek nevezhető felmérése, amely azt állította, egy a pedofil bandák ázsiai etnikummal való képzettársítása csak a „szélsőjobboldali sztereotípiák” eredménye. Közben a rendőrségi kivizsgálások kimutatták, hogy csak a kétezres évek elején 19 000 körül volt azon incidensek száma, amikor muszlim pedofil bandák gyermekekkel éltek vissza szexuálisan.

A gyermekprostitúció Angliában ma is virágzó üzletág, a hatóságok továbbra is sokszor szemet hunynak az ilyen esetek felett, hiszen nemcsak az elkövetők túlnyomó többsége úszta meg ezeket a bűncselekményeket, de az e felett szemet hunyó rendőröket és szociális munkásokat sem vonta felelősségre senki. A gyermekek szexuális zaklatását vizsgáló független csoport (IICSA) szerint „hibásak” azok a feltételezések, miszerint a telfordihoz hasonló, nagy visszhangot kiváltó esetek óta csökkent a szexuális visszaélések száma. Így a bevándorlás szabályozásának és a kulturális integráció hiányának továbbra is védtelen gyermekek fizetik meg az árát, most, ebben a pillanatban is.