Leáldozott a nyitott ajtók politikájának

– Az ECR-t és különösen annak lengyel tagjait rendszeresen diszkriminálják az Európai Parlamentben. Fog ez változni?

– Nem hiszem, hogy változni fog. Az Európai Parlamentet irányító többség marginalizálja a kisebb csoportokat, de a nagyobbak közé tartozó, Salvini-féle Identitás és Demokrácia köré is kordont húztak. A mi helyzetünk egy fokkal jobb, de ahol tudnak, odaszúrnak.

– Több olyan publicisztika is megjelent a napokban a nemzetközi sajtóban, amely szerint a görög–török határhelyzet mutatja, hogy a magyar és a többi visegrádi kormánynak is igaza volt a határvédelemmel kapcsolatban, noha támadták őket az álláspontjuk miatt. Mi változott? Irányt vált az Európai Bizottság a migrációs politikában?

– A lengyel sajtóban is megjelent egy írás arról, hogy az európai intézményeknek bocsánatot kell kérniük Budapesttől és Varsótól. Öt éve, amikor Merkel kancellár megnyitotta a határokat a migránsok előtt, az emberek zöme nem volt tisztában a következményekkel. Mára viszont pontosan tudják, hova vezet a nyitott ajtók politikája. Nem tudom, mit fog tenni a Bizottság, nem vennék rá mérget, hogy intelligensen fognak viselkedni ebben a kérdésben.

– A Lengyelország és Magyarország elleni jogállamisági eljárásokban várható fordulat?

– Vera Jourová cseh és Didier Reynders belga biztos egyaránt nagyon agresszív nyelvezetet használnak Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Szerintem nem fogják ezt feladni. Nem azért támadnak, amit csinálunk, hanem azért, akik vagyunk. Nem akarnak olyan kormányokat az EU-ban, mint a magyar vagy a lengyel.

– Orbán Viktor nemrég memorandumot küldött az Európai Néppárt (EPP) vezetőinek, és bírálta Donald Tuskot, amiért behozta a pártcsaládba a lengyel belpolitikát. Segíti a Néppártot, ha Tusk felhasználja a belpolitikai ellenfelei ellen vagy ez tovább mélyíti a belső szakadékokat?

– Tusk már az Európai Tanács elnökeként is ezt csinálta, ami szégyenletes, hiszen ez ellenkezik a szabályokkal. A Tanács elnökének egyetlen tagállamot sem szabad támadnia, pláne nem a sajátját. Mégis elnézték neki. Tuskot mindig is lusta politikusnak tartották, de egy dologban nagyon jó: a Jog és Igazságosság támadásában. Utálja a PiS-t, hiszen megalázták őt a 2015-ös választásokon. Nem úgy tűnik, hogy Manfred Weber frakcióvezető lesz az, aki ebben a kérdésben rendet tesz.

– Weber többek szerint maga is sértett és dühös, amiért nem lett belőle az Európai Bizottság elnöke. Ilyen vezetőkkel van rá esély, hogy a Néppárt jobban együttműködjön az ECR-rel?

– Remélem, én szívesen együttműködnék az EPP-vel. Weber tett is már erre vonatkozó ajánlatot, azt mondtam, hogy rendben, egy feltétellel: hagyják abba a támadásunkat. Ezt nem tudta teljesíteni. A Néppárt vezetőit dühíti, hogy a balliberális oldal erősebb náluk, mégis a jobboldalt támadják. Vagy ez, vagy az! Ha nem akarnak jobboldali szövetséget létrehozni, akkor ne panaszkodjanak a baloldal erősödése miatt. Az EPP igazából nem járul hozzá a nagy európai vitákhoz. Minden javaslat, újítás a zöldektől, a baloldaltól, a liberálisoktól jön. Weber tevékenysége katasztrofális a Néppártra nézve.

– Az említett oldal diktálja az iramot a klímapolitikában is. Lát esélyt arra, hogy a konzervatívok is ringbe tudjanak szállni, megteremtsék a saját narratívájukat?

– A balliberálisok, zöldek támadásban vannak és sikeresen érvényesítik az elképzeléseiket, például az Európai Zöld Megállapodással. Gyakran olyan célokat fogalmaznak meg, amelyekre egyetlen épeszű politikus sem mondaná azt, hogy teljesíthetőek. Vannak persze észszerű célkitűzések is, de a baj az, hogy ezekről a dolgokról nincs nyílt vita, a baloldal diktál. A konzervatívok védekező állásban vannak. Továbbra sincs közös álláspontunk, és nehéz is megfogalmaznunk. Egyrészt azért, mert több kérdésben is különbözőek az érdekeink. Másrészt a klímaideológia annyira hisztérikussá vált, hogy nagyon kevés politikus mer összeütközni vele. Greta Thunberg nemrég az Európai Parlamentben szólalt fel és szokása szerint szapulta a képviselőket, akik ezután állva tapsoltak neki. Ez szánalmas.