Komoly ellenfél az iráni haderő

Az amerikai haderő egymagában nem tudná elsöpörni az iráni hadsereget, de még térségbeli, ugyancsak rendkívül jól felszerelt arab szövetségeseivel karöltve sem biztos, hogy tartós sikerrel járna – hangoztatta lapunknak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik, névtelenséget kérő oktatója. Mint kifejtette, az afganisztáni „siker” árnyékában izgalmas kérdés lenne, hogy a NATO tagállamokat milyen mértékben tudná az Egyesült Államok – úgymond – belerángatni egy katonai műveletbe Teheránnal szemben. Ahogyan arról lapunk is beszámolt, nő a feszültség a két ország között.

Irán területe 1,648 millió négyzetkilométer, ezzel – a dán fennhatóság alatt lévő Grönlandot leszámítva – a tizenhetedik legnagyobb ország a Földön – fogalmazott forrásunk. Pontos adatok természetesen nem elérhetőek, de a haderő létszáma félmillió felett jár, ebből csak a Forradalmi Gárda százhúsz-százharmincezer, európai ésszel nehezen értelmezhetően elszánt embert tudhat a soraiban. Fontos megjegyezni, háromszázezren hivatás-szerűen foglalkoznak a honvédelemmel, míg a sorozottak kétszázezren lehetnek – a tartalékosok létszáma pedig akár a félmilliót is elérheti. A hadvezetés szempontjából a – hivatalos adatok szerint – hetvenhétmilliós lakosság korfája rendkívül kedvező, lévén sok a fiatal, így a legértékesebb 18 és 28 éves férfi korosztály kellő utánpótlást biztosít a honvédelemhez.

Megtudtuk, Irán szárazföldi hadereje nem a legkorszerűbb, de bizonyos eszközökből hatalmas mennyiséggel rendelkezik. Csak lánctalpas járműből minimum háromezer darab áll rendelkezésre, s a vontatott tüzérség mennyisége is számottevő.

A vezetés a lehetőségekhez mérten magas színvonalra fejlesztette a hálózatra integrált légvédelmet. S bár néhány, a közelmúltban „beharangozott” eszközről utólag kiderült, hogy fizikai valóságában még nem létezik vagy eleve csak porhintés, figyelemre méltó, hogy a minap mégis sikerült lelőniük egy csúcstechnológiát képviselő amerikai drónt – hangoztatta forrásunk.

A légierő is, mint megtudtuk, veszélyes lehet az esetleges támadókra, még annak ellenére is, hogy javarészt elavult típusokkal bír. Oka ennek a mennyiség, amely legkevesebb kétszáz vadászgépet és három tucat helikoptert jelent. Mindezen túl pedig akad egy tény, amely megkerülhetetlen bármilyen agresszornak – ez pedig nem más, hogy az iráni haditervek alapvetően az aktív és felőrlő védelemre koncentrálnak. Ez utóbbi pedig annyit tesz, hogy egy-egy terület tartós meghódítása vállalhatatlanul súlyos veszteségeket okozhat a támadónak.