Miben különböznek a szöcskék a tücsköktől?

A szöcskék a Caelifera alrendbe, míg a tücskök az Ensifera alrendbe tartoznak. Ez a felosztás magyarázza a viselkedésükben, testfelépítésükben és hangképzésükben mutatkozó különbségeket.

Lábak, szárnyak és hangképzés

A szöcskéknek hosszú hátsó lábaik vannak, amelyek alkalmasak az ugrásra, és nagy hátsó szárnyaikkal tudnak repülni. A tücsköknek is hosszú hátsó lábaik vannak, de kevésbé akrobatikusak. Sok tücsök azonban jó ugró, és néhányuk rövid távolságokra is képes repülni.

A tücskök az elülső szárnyaik dörzsölésével adnak ki hangokat. Ezek a hangok párzási dalként szolgálnak, hogy vonzzák a párokat. A mezei és fa tücskök, amelyek éjszaka a legaktívabbak, különösen a csiripelésükről ismertek.

A szöcskék másképp „énekelnek” – hátsó lábaikat a szárnyaikhoz dörzsölve. Így csiripel például a réti szöcske és a vándorsáska.

Élőhely és táplálkozás

Mindkét csoport réteken, erdőkben és kertekben található, de életmódjuk eltérő. A szöcskék elsősorban nappali mozgásformákat követnek és növényevők.

A tücskök éjszakai állatok, és változatosabb étrendjük van. Növényekkel, gombákkal és apró rovarokkal is táplálkoznak. Az erdei tücskök éjszaka avar alatt táplálkoznak, míg a barlangi tücskök nedves, hűvös helyeken élnek, és gyakran szárnyatlanok.

A vakondtücskök egyedülállóak: ássák a földet, mellső mancsukat ásóként használva. Családjuk, a Gryllotalpidae, kiemelkedik a legtöbb szöcske- és tücsökfélék közül.

Fülek, érzékszervek és szaporodás

A tücskök hallószervei az elülső lábaikon találhatók, így képesek érzékelni a hangrezgéseket, különösen a párzási dalok során. A szöcskéknél ezzel szemben a dobhártya a hasukon található.

Mindkettő életciklusa azonos: pete, nimfa és kifejlett egyed. Ezt a folyamatot hiányos metamorfózisnak nevezik, ami azt jelenti, hogy nincs bábállapot - írta meg a Gismeteo.