Életfogytiglant kapott a mannheimi rendőrgyilkos

Az ítélet indoklása szerint az elkövető – aki már korábban is az Iszlám Állam (IS) szimpatizánsának számított – előre megfontoltan és vallási fanatizmusból cselekedett. A bíró hangsúlyozta: Sulaiman A. szándékosan választotta célpontnak a Pax Europa nevű iszlámkritikus szervezet demonstrációját, ahol a fő szónokot, Michael Stürzenbergert és több más résztvevőt is meg akart ölni. A rendőröket – mint az általa elutasított német állam képviselőit – szintén célpontnak tekintette.

A támadás során A. először Stürzenbergerre támadt, majd azokra, akik segítségére siettek. Az események zavaros perceiben Rouven L. rendőr is közbelépett, akit az elkövető több késszúrással, a vállán és a fején súlyosan megsebesített. A rendőr két nappal később belehalt sérüléseibe. A támadás csak akkor ért véget, amikor egy másik rendőr lelőtte az elkövetőt, aki túlélte.

Az ügyben az ügyészség eredetileg öt rendbeli gyilkossági kísérletet emelt vádként, a bíróság azonban végül csak négyet ismert el megalapozottnak. Az elítélt védői is életfogytiglant javasoltak, ám nem látták indokoltnak a különös súlyosság megállapítását. A védelem közölte: „inkább valószínűtlen”, hogy fellebbeznek, de a végső döntés az elítélté.

A per során Sulaiman A. részben beismerő vallomást tett, ugyanakkor próbálta relativizálni tettét, azzal védekezve, hogy csak Stürzenbergert akarta megölni. A bíróság ezt elvetette: az előkészületek és a támadás lefolyása egyértelműen arra utalnak, hogy szélesebb körű vérengzésre készült. A férfi a bíróság szerint „mártírhalált” akart halni, hogy – saját vallási meggyőződése szerint – a paradicsomba jusson.

Az ítélet külön kiemelte az elítélt radikalizációját, mely az internetes csevegőalkalmazásokon keresztül történt. A nyomozás során olyan üzenetek kerültek elő, amelyekben az elítélt például azt írta: „Isten akaratából megölöm ezeket az istenteleneket.” A bíró szerint már hetekkel korábban fontolgatta, hogy rendőröket is megöl.

A férfi 2013-ban fiatalkorúként, kísérő nélkül érkezett Németországba Afganisztánból. Menekültkérelmét elutasították, de a kitoloncolást nem hajtották végre, mert fennállt a veszély, hogy hazájában üldöztetés érné. A támadásig Heppenheimben élt, feleségével és két gyermekével.

Az ítélethirdetés során a bíró közvetlenül szólt az áldozat szüleihez: „Fiuk a jogállamot képviselte – bármilyen borzalmas is, érte halt meg.” A szemtanúk egyöntetűen jellemezték Rouven L.-t úgy, mint szerethető, segítőkész embert. Az áldozat családjának ügyvédje az ítéletet „áldozatközpontú eljárás” eredményének nevezte, és elmondta: bár a család szerette volna, ha az elítéltet utólagos biztonsági őrizetben is tartanák, el kell fogadniuk, hogy ezt a bíróság nem rendelte el.

Baden-Württemberg belügyminisztere, Thomas Strobl az ítélet kapcsán kijelentette: „Ez az ítélet jogállamunk egyértelmű üzenete. Ez a tett nem marad következmények nélkül – még ha nem is enyhíti fájdalmunkat. Rouven L. halála számunkra kötelesség: a gyűlölet, az erőszak és a fájdalom nem lehet az utolsó szó.”