Újabb két hazai Enigma javulhat meg hamarosan

Az első szemrevételezés. A dobozok épek, de (a fényrajzon nem látható) hátsó felükön a bőrfülek enyhén szólva megviseltek. A cél az, hogy ne csak a mechanika, hanem a házak is új fényt kapjanak.

A gyors vizsgálat szerint úgy tűnik, hogy a bal oldali Enigma eredeti, átalakításmentes német példány, míg a jobb szélső „magyarított” eszköz. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy csakis egy másik, előre meghatározott, azaz hasonképp átalakított titkosítóval képes együttműködni. Ugyancsak ilyen hazai megoldást alkalmaztak az MH Kiber- és Információs Műveleti Központ Enigmájánál. Azt, hogy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) példánya képes-e kommunikálni a kibervédelem eszközével, jelenleg még nem tudható. Mindent összevetve tehát három Enigma már biztos akad idehaza…

A bal oldali Enigma tárcsái bakelitből, míg a másiké a szokott fémből gyártódtak. A fényrajzon megtekinthető eszközt a saját, eredeti adattáblája szerint 1944-ben gyártották.

Egy normál férfikéz és az egyik tárcsa. Így talán könnyebb elképzelni egy kerék méretét.

A KNBSZ három darab, a hajdani Mechanikai Laboratóriumban készült rövid- és hosszúhullámú felderítővevőt is eljuttatott Szentendrére, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájának rádióállomására azért, hogy az ottani szakemberek megjavíthassák azokat. A cél, hogy e muzeális berendezések ismét megszólaljanak, és demonstrációs céllal láttassák a múltat. A készülékek tetejére a forgatható keretantennák vannak rászerelve.

Az egyik IH–1-es vevőkészülék közelről. 

A szakemberek próbaképpen az egyik Enigmába beszereltek egy 4,5 Voltos telepet. Mint szemlélhető, a (rész)eredmény nem is maradt el. Igaz, a cél még messze, de a világítás már biztató jel arra, hogy a hiba talán orvosolható lesz…