Vödörrel érkeztek locsolni a Szentendrei Skanzenbe

A Skanzenben nagyanyáink olcsó, ősi, természetes tojásfestési módszereit mutatták be. A legegyszerűbb alapanyagok a kamrában is megtalálhatóak, így mindenkit bíztatnak arra, hogy bátran kísérletezzenek. Azt azonban érdemes észben tartani, hogy egyik tojásnak sem lesz olyan élénk színe, mintha bolti festéket használnánk, de a természetes festéssel még a környezetünket is védjük.

Sokfelé a népi hagyományok szerint a húsvéti tojásokat a vöröshagyma külső héjával színezik. A vöröshagyma száraz külső héját vízbe teszik, majd azt felforralva készül el a színező anyag. Ebbe a színes lébe helyezik be a színezendő tojásokat.

A locsolkodás leginkább közép-európai húsvéti hagyomány, ezért az ünnepi hangulatot azzal is megalapozhatjuk, ha nemcsak húsvéti tojásokat festünk, hanem népi viseletbe öltözve, szép frizurát készítve várjuk a locsolókat.

Néhány évtizeddel ezelőtt a locsolkodás legelterjedtebb formája a vödörből való locsolás volt, de megesett, hogy vályúba is vetették a lányokat. A 20. század utolsó évtizedeiben azonban már inkább kölnivel, manapság pedig valódi parfümmel locsolnak azok a legények, akik tartják a népszokást.

Mint ismeretes, a locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Eredete a keresztelésre utal, továbbá egy olyan a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni.

A népszokások szerint a férfiak ilyenkor sorra járják a házakat, és különböző versek, énekek kíséretében locsolják meg a lányokat, asszonyokat. Az ,,öntözésért“ cserébe a lányok pirost tojást adnak a legényeknek.

A locsolkodás után gyakran átcserélik a lányok a fehér ruhájukat hagyományos, színes népviseletre. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy ruhát nem szabad mosni az ünnepi időszakban. Aki ezt mégis megteszi, az szerencsétlen lesz, és belecsaphat a villám is.

A húsvéti locsolkodás és a tavaszi mulatságok hangulatát a mosonmagyaróvári Lajta Néptáncegyüttes táncosai elevenítik meg. A néptánccsoport fiataljai aktívan kiveszik részüket a fellépések mellett a hagyományok megőrzésére, életben tartására irányuló mozgalmakból is.

A legények hangos zeneszóval és vödörrel a kezükben felkeresik táncospárjaikat, majd a locsolóvers elmondása után két legény megfogja a leányzó kezét, és egy harmadik a frissen merített vízzel leönti. A locsolást követően zenészek biztosítják a jó hangulatot, és a néptáncosok meg is táncoltatják a lányokat, asszonyokat.

Az ünnepet hagyományosan versek felolvasása is kíséri. Régen valamelyik fiatalember felmászott a falu egyik épületének tetejére, megkongatott egy ónozott serpenyőt, és bejelentette, hogy melyik lányt szemelte ki magának. Manapság csak a kiszemelt lány elé áll, és úgy mondja el a választott locsolóverset.

Dóra Áron néprajz szakterületen végzett, Nagy Páva Díjat nyert mesemondó, népzenész előadásában a hagyományos magyar paraszti mesélők mese- és eszközkészletét használja kicsik és nagyok legnagyobb örömére.

Történetekkel, népdalokkal, hangszerekkel megrakott mesebőröndjével érkezett Szentendrére Gulyás László kiskunfélegyházi vándormuzsikus. Sok kisgyermek szája maradt tátva a vándormuzsikus előadása során, hiszen a régi világ hagyományairól és hangszereiről mesélt.

Hagyományosan táncházzal, remek zenekarokkal várta a közönséget a Skanzen húsvéthétfőn. A táncházban olyan vendégek húzták a talpalávalót, mint a Manó Swing, Tímár Sára és zenekara és Széles vizek – Juhász Réka zenekara.