Valóban széteshet az Európai Unió?

Jeffrey Sachs amerikai közgazdász, professzor, a Columbia Egyetem Fenntartható Fejlődési Központjának igazgatója egy interjúben határozottan leszögezte, hogy az Európai Unió összeomlása valószínű forgatókönyv, mivel az még mindig meglehetősen törékeny.

Mindezt a vélekedést erősíthetik az elmúlt esztendő történései, hiszen nagyon komoly törésvonalak jelentek meg az Európai Unióban. A migráció miatt bevezetett határellenőrzések a határok nélküli Európát veszélyeztetik; a szankciós politika gazdasági érdekellentétekhez vezet, és a az orosz LNG-t legnagyobb mértékben vásárló Franciaország, valamint Belgium már nem támogatja a tervbe vett legújabb korlátozásokat; miközben minden tagállamban látványosan erősödnek a szuverenista erők.

– Nem esik szét az Európai Unió, hanem egy átalakulási időszakban vagyunk, amelynek három sarokköve van – jelentette ki Kiszelly Zoltán, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány politikai elemzési igazgatója. – A brüsszeli globalista vezetés az évtizedeken keresztül megszokott jólétet már nem tudja biztosítani, ezért szavaznak egyre többen a proteszt pártokra, a szuverenista és patrióta erőkre. A brüsszeli vezetés most a tagállamokban igyekszik kezelni a konfliktusokat az elszigetelés taktikáját alkalmazva. Ezt láttuk Marine Le Pen jogi ellehetetlenítése esetében is, de a lengyel államfőválasztás során is. Mindenhol igyekeznek fenyegetéssel, pénzügyi eszközök bevetésével nyomást gyakorolni, hogy a választók a számukra ideális vagy kedvezőbb pártokat, jelölteket támogassák. Erre azért van szükségük, mert azért remélik, hogy 2028-tól az egyhangúság helyett áttérhetnek a többségi szavazásra, és akkor megerősíthetik pozícióikat, nem kell egy, egy ország ellenállásától tartaniuk. A legnagyobb probléma, hogy időközben az Európai Unió folyamatosan veszít a versenyképességéből, amelyet az emberek az életszínvonaluk bizonytalanabbá válásán keresztül érzékelnek.

A szervezetben a repedések azonban egyre mélyebbek, és a 2008-as válság óta egyre többen emlegetik azt a lehetőséget, hogy egy északi és egy déli tömbre válhat szét az Európai Unió.

– Az vitathatatlan, hogy erős törésvonalak alakultak ki, elsősorban észak-dél viszonylatban, és a mediterrán világ egy francia központú, míg az északi, gazdaságilag erősebb országok német vezetésű irányba mozdulhatnak el, de még ez sem jelentené az unió teljes felbomlását, mert olyan erős érdekek húzódnak meg a szervezet fenntartása mögött, hogy ez egyelőre nem fenyeget.