Negyven éve vár a kivégzésre, amelyet „túlélt”

Február 29-én, csütörtökön az amerikaiak figyelme az Idaho államban lévő, különösen veszélyes bűnözők számára fenntartott börtönre irányult.

A sorozatgyilkos Thomas Creech kivégzését tervezték intravénás injekcióval. A férfi 1974-ben került börtönbe kettős gyilkosság gyanújával. A rendőrségnek akkor még fogalma sem volt arról, hogy milyen vallomásokat fog még tenni ez a feltűnésmentes külsejű, hosszú hippihajú fiatalember.

Creech korán elment otthonról, érdeklődést mutatott a stoppolás iránt – szerelmével, Carol Spaldinggal utazgatott az országban. Egy nap a pár lefékezett az autópályán egy öreg Buickot, amelyben két festőművész utazott. Egyszer csak Thomas elővett egy pisztolyt, és menet közben rögtön fejbe lőtte a sofőrt és barátját. Ezután elvette a pénztárcájukat, és nem messze az úttól elásta a holttestüket.

A nyomozók elég hamar a bűnözőpáros nyomára bukkantak. A rendőrségi adatbázisban megvoltak az ujjlenyomatai. Pár nappal később már rács mögött volt, ahol öngyilkosságot akart elkövetni, de a mentősök megmentették. Miután felépült, a bűnöző továbbra is zaklatta a személyzetet: cellatársaira támadt, és egymás után írt panaszokat a fogvatartási körülményekről.

A kihallgatások során mindent tagadott. Amikor azonban a rendőrök megmutatták neki a fegyvert, tettét azzal magyarázta, hogy önvédelem volt, a sofőr állítólag kést rántott rá, és megfenyegette, hogy megerőszakolja Carolt. A nyomozók és az ügyészek nem hittek neki.

Az egyik bírósági tárgyaláson a bűnöző azzal sokkolta a hallgatóságot, hogy további 42 gyilkosságot vallott be. Az elsőt pedig állítása szerint 17 évesen követte el, amikor egy ismerősét a folyóba fojtotta.

Mint Creech biztosította, a Hells Angels nevű motorosbanda utasításait teljesítette. A Sátán Egyháza nevű szekta szertartásán több embert feláldoztak. Megnevezte a helyszíneket, ahol a holttesteket eltemették.

Sok nyomozó kételkedett Creech megnyilatkozásaiban. Először is nem úgy nézett ki, mint egy komoly banda tagja, főleg piti lopásokkal és rablásokkal foglalkozott. Másodszor az egyik rendőrnek feltűnt, hogy a sátáni rituálékról szóló történetek nagyon hasonlítanak egy népszerű amerikai magazin cikkeinek tartalmához.

Feltételezték, hogy az egész csak kitaláció. De az egyik helyen, amelyet Creech említett, tíz ember maradványait találták meg.

Creechet végül több más gyilkossággal is megvádolták. A bűncselekmények indítékai azonban tisztázatlanok maradtak. Az egyik verzió szerint az elkövetőnek súlyos mentális problémái voltak a rendszeres drogfogyasztás miatt.

A sorozatgyilkos egy idahói börtönbe került. Bár a személyzetet figyelmeztették, hogy nagyon veszélyes a cellatársakra és az őrökre is, mégis megengedték neki, hogy gondnokként dolgozzon. Ez szerencsétlenül végződött, mert Creech egy másik rabbal, egy autótolvajjal összeveszett, fogott egy zoknit, elemeket tett bele, és agyonverte a férfit. Ismét azt állította, hogy csak magát védte.

A gyilkost ismét halálra ítélték, és áthelyezték a halálsorra, ahol mintegy negyven évet töltött.

Az évek során a sorozatgyilkos lenyugodott, nemcsak a többi rabbal jött ki jól, hanem a börtönszemélyzettel is, beleértve a telep igazgatóját is. Azóta ügyvédek, emberi jogi aktivisták, sőt, még a Creechcsel barátságot kötő, egykori börtönőrök is megpróbálták elérni, hogy a halálos ítéletét hatályon kívül helyezzék.

Azonban minden erőfeszítés hiábavaló volt. A kivégzést február 28-ra tűzték ki. Újságírók, az áldozatok hozzátartozói és maga az elkövető a szomszédos teremben az üvegen keresztül figyeltek. A szemtanúk szerint nyugodt volt, és „könnyek csillogtak a szemében”.

Néhány perccel azután, hogy az elítélt férfit egy hordágyra helyezték, karjait és lábait lekötözték, jött az első zökkenő, az orvosok nem találtak vénát a karjában, hogy katétert vezessenek be. Még nyolc kísérletet tettek, többek között a lábán is, de mindhiába. Creech elmondta az orvosoknak, hogy az utóbbi időben fájdalmat érzett a végtagjaiban.

Ennek következtében a kivégzést törölték, és az elítéltet visszarendelték a cellájába. Ennek hallatán Creech „ránézett a családjára, majd az ég felé emelte a tekintetét” – írta egy riporter.

Az ügyvédek továbbra is elítélik a bűnüldözők eljárását, és azt követelik, hogy az ítéletet ne hajtsák végre. Biztosítják: ügyfelük csak egy „ártalmatlan öregember”. Az egyik áldozat nővére ezzel szemben azt követeli, hogy „az idahói hatóságok tegyék a kötelességüket”.