Belföld
Páncélosok réme a Carl Gustaf gránátvető
Az idősebb, még katonaviselt korosztály bizonnyal emlékszik az RPG–7-es (rakéta páncéltörő gránát – RPG) eszközre, de azok előtt is ismert lehet, akik gyakorta néznek a világ konfliktuszónáiban játszódó hollywoodi mozikat. Ez az alapvetően szovjet eredetű termék még az 1950-es évek végén született a Bazalt nevű vállalatnál, s gyakorlatilag szinte változtatás nélkül gyártják még ma is számos államban. Bevált, strapabíró páncélrém, amely a könnyebb fedezékek mögött megbúvó ellenség leküzdésére is sikerrel alkalmazható. A Magyar Honvédség elődjétől, a néphadseregtől örökölte, s bár már igen rég le akarta cserélni valami modernebbre, erre csak a haderőfejlesztés megkezdése után nyílt mód.
Az említett RPG–7 utódjául a hadvezetés 2018-ban a Carl Gustaf M4 gránátvető mellett tette le a garast. Az úgynevezett hátrasiklás nélküli lövegek elvén működő, 84 milliméteres hordozható, többször felhasználható multifunkciós fegyvert Svédországban készíti a Saab Bofors Dynamics. A gránátvetőcsalád első tagját 1946-ban rendszeresítették, s az elmúlt évtizedekben számos alkalommal modernizálták. A szerkezet a lőszerek széles skáláját használja, s így széles szerepkörben alkalmazható.
A honvédségünk által 2019-től használt M4-es szerkezet tömege – hála a modern kompozit anyagoknak – mindössze hét kilogramm, hossza pedig kereken egy méter. (Zárójelben érdemes megjegyezni, az RPG–7-nek szinte hasonlóak a fizikai paraméterei, ám az összehasonlítás más téren messze a svéd berendezés javára van.) Két fő kezeli. Gyakorlott katonák percenként hatszor képesek megszólaltatni, élettartama pedig eléri az ezer kilövést. Hatásos lőtávolsága mozgó jármű/célpont ellen 350–400, álló esetén 500 méter. Egy kilométerre tud köd- és rombológránátot kibocsájtani, illetve lézervezérlés esetén két kilométerre is célba talál.
A rendszerből kivont RPG–7 hatásos lőtávolsága álló cél ellen 330, mozgó jármű esetében 200 méter volt, de utóbbi értéket már egy gyenge oldalszél is képes volt jelentősen lerontani. A szovjet technikát egyébként nagyméretű és területi célok leküzdésére hétszáz méterig lehetett alkalmazni.
A svéd M4-es változathoz a gyártó rengetegféle lőszert kínál. Azt, hogy a Magyar Honvédség hány vetőt és milyen gránátokat vásárolt, természetesen nem verték nagy dobra, de a gyakorlatokon készült fotók alapján azért nagyjából beazonosíthatók az egyes fajták. Az ügylet teljes értéke egyébként 15,5–20 milliárd forint közé tehető.
A fegyver egy huzagolt csőből áll, amit hátulról lehet megtölteni. Hagyományos és háromszoros nagyítású optikai irányzék is szerelhető rá. Állva, térdelve, ülve és fekvő pozícióban is lehet használni, s bár készítenek hozzá kétlábú állványt, a tapasztalatok – és a fotók – azt jelzik, a katonák leginkább féltérdre ereszkedve vetik be. Egy fő hordozza és alkalmazza, míg a másik a gránátokat szállítja, és az újratöltésért felel. Közvetlenül mögé nem tanácsos állni/ülni, ugyanis aki ezt teszi, az harminc méteren belül biztosan meghal, de még a félszáz méter sem mentesít a súlyos sérülésektől.
A termékpalettáról kiemelhető az FFV401 jelű rakéta, amely egy kis hatótávolságú területvédelmi lőszer. Az eszköz a célban ezer fölötti számú acélnyilat szór szét, és elsősorban élőerő leküzdésére vethető be. Ugyancsak érdemes megemlíteni a falbontó, területmegvilágító, repeszromboló és páncéltörő változatokat – ez utóbbi hatásos lőtávolsága egyébként 700 méter, és nem mellékesen 500 milliméter vastag páncélzatot képes átütni.
A Carl Gustaf gránátvető különböző verzióit eddig több mint negyven állam hadereje rendszeresítette.
