Belföld
Az ellátás teljes hiánya miatt halhatott meg egy asszony a Pesti úti idősotthonban
G. Attila édesanyja, Zsuzsa 2018-ban költözött be az otthonba, kezdetben jól érezte magát bent és majdnem minden nap meglátogatták. „November környékén hirtelen minden megváltozott, a régi főnővér elment, az ápolók is jöttek-mentek, nem törődtek a gondozottakkal” - mesélte a lapnak a férfi.
Elmondta, hogy édesanyjának korábban mindkét lábát amputálták, az utóbbi időben pedig krónikus vastagbélgyulladással küzdött, így alaposan rászorult az ellátásra.
„Előfordult, hogy hétvégére kihoztam ide magunkhoz, és vasárnap amikor visszavittem még mindig ott volt a tele ágytál, egész hétvégén nem vitte ki senki. Elképesztő állapotok voltak! Karácsonykor két hétig nem fürdették, nekünk kellett, mert volt, hogy egész álló nap nem tették tisztába. Amikor már nem tudott önállóan enni, akkor sem etették meg, egy óra múlva érintetlenül elvitték az ételt. Nem csoda, hogy végül a kiszáradás volt a halálának egyik oka” - mondta Attila. Hozzátette, hogy november óta nem tudott orvossal beszélni.
Az asszony állapota azután romlott rohamosan, hogy a járvány miatt látogatási tilalmat rendeltek el. Március 23-án már életveszélyes állapotban került be a Bajcsy kórházba súlyosan kiszáradva és tenyérnyi, csontig hatoló, kezeletlen felfekvéssel.
„A nővér a kórházban azt mondta, 30 éve van a szakmában, de ilyen elhanyagolt felfekvést ő még nem látott, sajnálja, de ezzel ők már nem tudnak mit kezdeni” - mondta a férfi.
Úgy vélekedik, ha édesanyját megfelelően ellátták volna, még ma is élne.
G. Attila már a harmadik elhunyt beteg hozzátartozója, aki azt állítja, nem csak a vírus vezetett a Pesti úton annyi ember halálához. Egyre biztosabb, hogy a fővárosi fenntartású intézményben nem törődtek megfelelően a betegekkel, nem mosdatták, etették őket, hagyták, hogy rüh, felfekvés kínozza őket, nem vették észre, hogy kiszáradnak. Ezzel szemben nyugtatókkal, pszichiátriai szerekkel tömték őket, hogy ne panaszkodjanak, és „ne legyen velük baj”.
