Belföld

Jogos volt a forradalmárok ellenállása

A semmisségi törvény nem hagyja a jogalkalmazóra annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a törvényi feltételek megléte esetében mást mondjon, mint a jogszabály

Már több mint másfél száz esetben igazolta a Kúria az 1956-os forradalomban való részvételért kiszabott ítéletek semmisségét – mondta a lapunknak adott interjúban Márki Zoltán, a Kúria Büntető Kollégiumának tanácselnöke. Márki Zoltán szerint akik a döntések előkészítésében és meghozatalában részt vettek, köztörvényes bűncselekményt követtek el.

Jogos volt a forradalmárok ellenállása
Márki Zoltán készítette elő 1999-ben a semmisségi törvényt
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

– Október 22-én újabb két, az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvételt megtorló ítélet törvényi semmisségét igazolta a Kúria. A törvényi helyzet változása, azaz 2016 óta hány esetben került erre sor?

– A rendszerváltozás idején kétféle visszamenőlegességi igény volt a társadalomban: az egyik, hogy akit elítéltek, azt nem kellett volna, a másik, hogy akit nem ítéltek el, azt el kellett volna. Ennek kapcsán előtérbe kerültek olyan ügyek, mint például Tóth Ilonáé. Az aktát akkor vizsgálta az Igazságügyi Minisztérium, s azt végül perújításra megküldték a Fővárosi Főügyészségre. Ám az ügyészség 1994 őszén jelezte, hogy nem kíván perújítást kezdeményezni. A következő négy évben az ügy lekerült a napirendről, de a kormányváltás után változott a helyzet. A minisztérium helyettes államtitkáraként 1999-ben én kaptam meg azt a feladatot, hogy az ezekre az esetekre vonatkozó, a sorban negyedik semmisségi törvényt előkészítsem. A 2000-ben elfogadott, lex Tóth Ilonaként elhíresült törvény kapcsán 2016 előtt kezdett bennünk megfogalmazódni a Kúrián, hogy érdemes lenne törvényalkotási kezdeményezéssel élni, amelynek lényege, hogy a legfőbb ügyész indítványára a Kúria döntsön a semmisség igazolásáról. A kérdés az, hogyan lehet rendbe tenni egy másik korszak ügyeit? A válasz, hogy vagy a perjog által meglévő úton vagy egy külső közjogi aktussal. Ez a semmisségi törvény, amely nem hagyja a jogalkalmazóra annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a törvényi feltételek megléte esetében mást mondjon, mint a jogszabály. Tehát az ügyeket nem tárgyaljuk újra. A múlt heti tárgyalásokkal együtt 2016-tól harmincnégy ügyben, több mint másfél száz fő esetében igazolta az ítélet semmisségét a Kúria.

– Nyilván ezek az ítéletek már csak erkölcsi igazságtételre alkalmasak.

– A kivégzettek vagy az azóta elhunyt elítéltek esetében azt mondhatnánk, hogy ezeknek a döntéseknek nincs jelentőségük, pedig van. Ott vannak ugyanis még a hozzátartozók, leszármazottak.

– Az első semmisségi igazolást Nagy Imre ügyében adta meg a Kúria.

– A néhai miniszterelnök és társai elleni ítéletet 1989-ben törvényességi óvás révén már hatályon kívül helyezték, 2016 októberében a Kúria pedig igazolta Nagy Imre elítélésének semmisségét. Érdekesség egyébként, hogy a törvényességi óvás lehetősége már a Nagy Imre és társai ellen meghozott ítélet másnapján fennállt, azt be lehetett volna nyújtani. A törvényességi óvás akkor a rendszerbe épített szelep volt, amit néha kinyitottak.

– Mi a helyzet az elkövetőkkel, az ítéleteket előre eldöntő politikusokkal és az ezeket az ítéleteket meghozó bírókkal?

– Ha a jog által kínált úton valami nem hozható helyre, csak egy semmisségi törvénnyel, akkor ennek nyilvánvaló következménye annak felvetése, hogy aki az ítéletek előkészítésében és kimondásában részt vett, az köztörvényes bűncselekményt követett el. Ez azonban nem lett kimondva a rendszerváltozás után. Amikor ez később felmerült egy bizottsági ülésen, akkor azt mondtam, hogy a résztvevőket felelősségre lehet vonni. Az én helyzetemben eddig mehettem el. Nem az én feladatom annak eldöntése, hogy egy ilyen szituációban a törvényhozás mit akar megfogalmazni.

– Milyen bűncselekményekről beszélhetünk a döntéshozók esetében?

– Ilyen ítélet meghozatala visszaélés a hatalommal, a kiszabott büntetések végrehajtása önbíráskodás, a halálbüntetéseké pedig előre megfontolt módon megvalósított gyilkosság. A genfi egyezmény szerint egyébként az is elítélendő nemzetközileg, ha olyan cselekményben veszünk részt, amely hozzájárul ahhoz, hogy valakit megfosszanak a tisztességes igazságszolgáltatás garanciáitól. Ehhez olyan elemek tartoztak például, hogy nem volt súlyosítási tilalom, tehát akkor is lehetett súlyosítani az ítéletet másodfokon, ha nem volt erre ügyészi indítvány. De volt még egy fontos szabály, amit nem vettek figyelembe. Egy 1956 október végén kiadott államjogi jegyzet azt mondta, hogy a kegyelmezési jog az Ország­gyűlés kezében van. A parlament jogait pedig bizonyos esetekben az államfői jogkört betöltő testület gyakorolhatja, ami jelen helyzetben a Népköztársaság elnöki tanácsa volt. Ezt már nem lehetett volna tovább delegálni, mégis megtették: a tanács által hozott rendkívüli eljárási szabályok alapján az ügyben eljáró bírói tanácsra delegálták tovább a kegyelmezési jogkört. Az ENSZ közgyűlése pedig hozott egy határozatot 1958 decemberében, amelyben elítélte Nagy Imre és társai kivégzését. A genfi jegyzőkönyv nem zárja ki, hogy bizonyos helyzetekben ítélkezni lehet a politikai harcokat követően, és akár halálbüntetést is ki lehet kiszabni. Ám ezt nem lehet végrehajtani hat hónapig. Magyarországon viszont sokszor már a halálos ítélet kiszabásának másnapján megtörtént a kivégzés, pedig semmi nem indokolta a hathónapos moratórium be nem tartását. Akkoriban egyébként a belügyminiszter felügyelete alatt állt a büntetés-végrehajtás. A belügyminisztert pedig úgy hívták, hogy Biszku Béla. Még egy érdekesség: Magyarország 1971-ben csatlakozott a New Yorki-i egyezményhez, mely kimondta, hogy az emberiség elleni bűncselekmények nem évülnek el. Egészen addig a maximális elévülési idő a legsúlyosabb bűncselekmények esetén is tizenöt év volt hazánkban. Ha pedig 1956-hoz hozzáadunk tizenöt évet, akkor megvan a kérdésre a válasz, hogy miért ekkor csatlakoztunk.

– Miért volt szükség arra, hogy a kegyelmezési jogkört a bíróságokra delegálják, ha előre el volt döntve, mi legyen a perek kimenetele?

– Feltételezhetően azért, mert ebben az időben elég zavaros volt, hogy legitim módon tud-e működni az elnöki tanács. A bíróságoknak és az ítélethozatalnak viszont működnie kellett. A jogászok akkor is felkészültek voltak, értettek ahhoz, hogyan kell valamit a világ elé tárni, hogy az „le legyen papírozva”.

– Jogilag hogyan lehet megítélni az 1956-osforradalmat?

– A forradalom kapcsán bíróság elé állított személyek nagy részét köztörvényes bűn­cselekményekkel vádolták. Álláspontom szerint azonban a forradalomban részt vevők jogosan védekeztek, mert ezt az országot támadás érte, ami a november 4-én és azután történtek alapján terrortámadásnak is nevezhető. A civilekkel szemben vezényelt sortüzek is nyilvánvalóan ilyen támadásnak tekinthetők.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom