Spermadonor

Amikor lassan hinni kezdünk abban, hogy már majdnem mindent láttunk a világból, igen csak megüthet minket ez a hosszú című cikk: Nem ajánlja a Facebookon vásárolt spermát a nő, akinek így született gyereke.

A meglepetésből, amit talán sokknak is nevezhetnénk, magunkhoz térve nekiállhatunk az olvasásnak. Az első mondat nagyjából eligazít, hogy miről is lesz szó. Egy különös, esetünkben brit nőről, aki kétségbeesetten, semmitől és senkitől nem visszarettenve érte el célját, nevezetesen, hogy gyerekének testvére születhessen. Mindezt úgy, hogy korábbi partnerével szakított, és amellett döntött, hogy egyedülálló anyaként mindenféle ósdi elképzelést sutba dobva, a családból kiradírozva a papát, csak azért is megmutatja, hogy így is lehet gyereket szülni.

Az sem volt utolsó szempont, hogy lehetőleg minél takarékosabban tudja tervét valóra váltani. Azt kifigyelte, hogy a mesterséges megtermékenyítés hivatalos formái sokba kerülnek. A lombikbébi program, természetesen a maga szakintézményeivel együtt, szóba sem jöhetett. Odáig még nem fajult a világunk, hogy hímivarsejtet lehetne vásárolni gazdaságosan a Tescoban, így hát az egyedülálló anyajelölt hosszas keresgélés után megtalált egy Facebook-csoportot, ebben a férfiak ingyen felajánlják spermájukat. Ez az, ez kell nekem, villanyozta fel magát, és lelkesen kapcsolatba lépett egy spermadonorral. Mivel azért mégis csak valahogyan ellenőrizni kellett az illetőt, hősnőnk megelégedett azzal, hogy a Facebookon csupa jót olvasott róla. Az nem számított, hogy ez az úgynevezett spermacsoport illegális volt, röpke fél év után már találkozhatott is jövendő gyereke apjával.

Innentől átadjuk a szavakat a vállalkozó kedvű brit hölgynek: „A barátom elvitt kocsival és kint várt, én pedig nem tudtam, mire számítsak. A donor alig szólt hozzám, és a házuk alagsorában lévő kijelölt szobába vezetett. Olyan volt, mint egy váróterem. Tíz perccel később újra megjelent a mintával egy fecskendőben. Akkor és ott megtermékenyítettem magam, vártam húsz percet a kanapén, és hazamentem. Ezt még háromszor megismételtem, mielőtt hét hónappal később teherbe estem volna.”

Azonban nem mind arany, ami fénylik, miután megszületett a kisfiú, hamar kiderült, hogy mindenféle baja van. Ha nem lenne már eddig is vérfagyasztó ez a történet, használhatnánk azt a véresen lecsupaszított fordulatot, hogy a gyerek autista. Veszélyezteti magát, és már ilyen kicsi korában a környezetét is. A kedves mama éppen ezért határozottan nem javasolja senkinek, hogy hozzá hasonlóan a Facebookon szerezzen be magának ingyen spermát. Már csak azért sem, mert az is kiderült, hogy több családban is született hasonló gondokkal küzdő gyerek ugyanattól a donortól. Éppen ezért a lombikprogramtól elzárkózó spórolós anyuka most erősen figyelmezteti asszonytársait, hogy mivel semmit nem tudnak a kedves biológiai papáról, ezért a tőle beszerzett sperma igencsak sok veszélyt hordozhat magában.

A végeláthatatlanul felvilágosult liberális demokráciákban, ahol az egyik legfőbb jelmondat a család az család, például az is, ahol az anyuka feleségül megy egy jegenyefenyőhöz, meg az is, ahol az egyik anyuka feleségül vette a másikat, és valami jóféle, lehetőleg olcsó módon gondoskodna utódairól, ott bátran kikeresheti magának a Tesco-gazdaságos megoldást a Facebookon.

A butasággal elegyített embertelenség pedig könnyen elvezethet a hasonlóan tragikus történetekhez.