Az emberek 18 ezer évvel ezelőtt más emberek agyát falatozták

Egy nemzetközi kutatócsoport meggyőző bizonyítékot talált egy kissé komor dologra: a magdaléniai korszakban – körülbelül 18 ezer évvel ezelőtt – élő emberi közösségek kannibalizmust gyakoroltak. A kutatás értékes új betekintést nyújtott az ősi emberi történelem e korszakának halotti és rituális gyakorlatába.

Arról, hogy a felső paleolitikum európai vadászó-gyűjtögetői hogyan viszonyultak a halálhoz, némileg korlátozott a tudásunk, éppen amiatt, hogy a régészeti feljegyzésekben mennyire ritkák az összeírásaik. Néhány jól megőrzött példa azonban segít elárulni, hogyan működtek a magdalénai temetkezési tevékenységek és gyakorlatok.

A csontvázmaradványok előkerültek, és néhány esetben a testek helyzetét is fel lehet mérni információszerzés céljából. Egyes kontextusokban a testeket okkersárgával fedték be és sírmellékletekkel vették körül, de néha ezekből a testekből hiányoznak a csontok, amit a dögevő állatoknak tulajdonítottak. Alternatívaként lehetséges, hogy néhány csontot a magdalénaiak gyűjtöttek össze mint potenciális ereklyéket.

De ezeknek a hiányzó csontoknak a gyakorisága, valamint a szétdarabolt és nem összefüggő testrészek megjelenése más korabeli gyűjteményekben arra utal, hogy valami többről volt szó. Vagy másképp fogalmazva, a testrészeket az emberek valamilyen oknál fogva esetleg szándékosan válogatták ki.

Ismert, hogy a Magdalenian csoport emberi csontokat használt nyersanyagként, néha koponyacsészéket és ékszereket készített. Ezek között a minták között számos vágásnyom vagy akár vésés nyomait találjuk; csak Franciaországban 93 magdaléniai egyénen jelentek meg vágásnyomok. Ez a régióból erre az időszakra számított példányok mintegy 40 százaléka.

Mi folyik itt tehát? Nos, a tudósok azon tépelődnek, hogyan értelmezzék az „ember okozta sérülések” egyértelmű jeleit az ebből az időből származó maradványokon. A vita egyik oldala szerint a csontokon található vágásnyomok a perimortem (a halál közelében vagy annak környékén végzett) csonttisztítás bizonyítékai lehetnek. A másik oldalon azonban egyesek úgy vélik, hogy ezek a tevékenységek a hús fogyasztásra való előkészítésének jelei.

Ez a vita már jó ideje zajlik a tudományos életben, de egy új tanulmány az utóbbi értelmezésnek adott nagyobb súlyt. Ebben egy nemzetközi kutatócsoport a lengyelországi Maszycha-barlangban talált emberi csontokat elemezte, egy olyan lelőhelyen, amelyet először a 19. században fedeztek fel, és amely különböző kőeszközöket, valamint állatok és emberek maradványait egyaránt tartalmazta.

Az 1990-es években a kutatók felvetették, hogy a Maszycha-barlangban talált koponyák kannibalizmusra utaló jeleket mutatnak . Későbbi kutatások azonban elutasították ezt a felvetést, azzal érvelve, hogy a koponyákon nem voltak fognyomok, és nem mutatták a kulturális átalakulás jeleit sem.

E korábbi elemzések egyike sem használt modern technikákat az értékelés során, és itt jön a képbe az új tanulmány. Most a kutatók újra megvizsgálták a korábbi adatokat, és új bizonyítékokkal egészítették ki a vitát, amivel ismét felkerült a kannibalizmus az étlapra.

A katalán Emberi Paleoökológiai és Társadalmi Evolúciós Intézet lefordított közleménye szerint a kutatók 63 emberi csonttöredéket vizsgáltak meg, „köztük koponyákat és hosszú végtagcsontokat”, fejlett 3D mikroszkópos technikák segítségével. Ez a megközelítés lehetővé tette számukra, hogy azonosítsák az emberek által szándékosan létrehozott jeleket, szemben a természetes folyamatokból eredő jelekkel.

E bizonyítékok között olyan vágásnyomokat és töréseket találtak, amelyek összhangban vannak a fogyasztási előkészületekkel. Például egyértelmű jelei vannak az „izomcsomagok, az agy és a csontvelő” eltávolításának.

„A vágásnyomok elhelyezkedése és gyakorisága, valamint a csontváz szándékos törése egyértelműen a testek táplálkozási célú hasznosítására utal, kizárva a fogyasztás nélküli temetkezési kezelés hipotézisét” – áll Francesc Marginedas vezető szerző közleményében.

A csapat úgy véli, hogy a testeket a húsukért dolgozták fel nem sokkal a haláluk után, hogy elkerüljék a bomlást. A koponyán különösen a fejbőr és a hús eltávolítására utaló vágások találhatók, míg a csonton lévő törések az agy – amely gazdag tápanyagforrás – eltávolítására tett kísérletekből származnak. Ugyanakkor a felkar- és combcsontokon precíziós törések vannak, hogy hozzáférjenek a csontvelőhöz, amely szintén zsír- és kalóriaforrás.

Összességében a bizonyítékok azt mutatják, hogy ezeket az emberi maradványokat szisztematikusan manipulálták fogyasztás céljából, ahol azok, akik megették őket, a legtáplálóbb részeket részesítették előnyben.

„A kannibalizmus az emberi evolúció különböző időszakaiban dokumentált viselkedés – tette hozzá Dr. Palmira Saladié, a tanulmány társszerzője. – Az őskori kontextusokban ez egyaránt reagálhatott a túlélési szükségletekre és a rituális gyakorlatokra, vagy akár a csoportok közötti erőszak dinamikájára is.”

Lehetséges, hogy ezek a kannibalista gyakorlatok az utolsó glaciális maximum után bekövetkezett demográfiai terjeszkedés által kiváltott növekvő feszültségekhez kapcsolódtak. A nagyobb számú ember nagyobb versenyt eredményezhetett az élelemért, ami több konfliktust és végül a „háborús kannibalizmus” cselekedeteit eredményezte.

Európa-szerte jelenleg öt olyan lelőhely van ebből az időszakból, amely egyértelmű bizonyítékot szolgáltat az emberi kannibalizmusra. Ez a szám, valamint a Maszycha-barlangból származó új bizonyítékok és a kapcsolódó régészeti adatok lehetővé teszik a kutatók számára, hogy azt feltételezzék, hogy a kannibalizmus a magdalénai korszakban az emberek kultúrájának része volt. Vagy a saját halottaik elfogyasztására, vagy ellenségeik felfalására szolgált.