Zsongás

Ha van valami, aminek örülhet a kormány az bizony az Európai Bizottság tavaszi prognózisa, hiszen a brüsszeli szakértők szebb képet festettek a napokban közzétett prognózisukban, mint azt tették téli előrejelzésükben. Nem pusztán a gazdasági növekedésről szóló számokat javították felfelé, hanem azt is megállapították, hogy Magyarország éveken keresztül „kényelmesen teljesítheti” az egyébként nagyon szigorú, uniós előírások szerinti költségvetési hiánycélt.

Az uniós elemzés alapján a magyar gazdasági bővülés jócskán meghaladja az európai átlagot, eközben a munkanélküliség kezelése terén is piros pontokat gyűjtött be Magyarország. A félreértések elkerülése végett jegyzem meg, hogy nem pusztán a közhasznú munkavégzés „lendült fel”, hanem a versenyszféra foglalkoztatási helyzetében is tetten érhető – nem is akárhogyan – a javulás. Itt térek ki arra is, hogy a sokat szapult közhasznú munkára nagy szüksége van Magyarországnak: aki ebben kétkedik, tegyen egy-két kört vidéken vagy akár fővárosunk peremkerületeiben.

Hogy néznek ki az utcáink, a tereink? Évtizedeken keresztül elhanyagoltan burjánzott a gaz, szemétdombok nőttek, a fűnyírást pedig hallomásból sem ismerték hazánk nagy részén. A sokszor lesajnált Balkán, lassan ápoltabb képet mutat, mint a hátrányos helyzetű magyar térségek. Nyomatékosítani szeretném, hogy az életszínvonal nemcsak a fizetés nagyságától függ, hanem az ország általános állapotától, az infrastruktúrától és az ott élők által teremtett harmóniától is.

De térjünk vissza az Európai Bizottság jelentésére, amelynek egyik legfontosabb üzenete az, hogy a jövő év végére a magyar adósságráta 73,5 százalékra csökkenhet. E tekintetben pedig Brüsszel még valamivel optimistább is mint a kormány – ilyet sem nagyon láttunk eddig!

Nem véletlenül hoztuk lapunk tegnapi címlapján az említett értéket. S nem véletlenül hasonlítjuk össze a korábbi, 2010-es adattal. Mert nem a véletlen műve, hogy pénzügyi krízist éppenséggel az adósságok növekedése okozta, és az átlagosnál nagyobb adóssággal bíró országok rendre a fókuszban vannak.
Márpedig Magyarország a kelet-közép-európai uniós tagállamok átlagos adósságrátájának kétszeresével bír. Míg ez a szóban forgó, az éves gazdasági teljesítményhez viszonyított mutató például 2002-ben 53 százalékos volt, addig 2010 második negyedévének a végén meghaladta a 85 százalékot. A korrektség kedvéért rögzítsük, hogy a megváltozott uniós módszertan „jót tett” a rátának, valamint a magán-nyugdíjpénztári vagyon „beszámítása” is, azonban hosszabb távon csak a gazdasági növekedés számít. Nem hiába hivatkoznak olyan gyakran arra, hogy növekedéssel lehet kinőni az adósságot.

Természetesen nem szabad megfeledkezni az uniós pénzek „felszorzó” hatásától sem: ennek a körön kívüli – az EU gazdag tagállamainak adófizetői állják az alulfejlett országok felzárkózását – summának örülni kell, valamint a forrásokat a gazdasági szereplőkhöz eljuttatni. Idén azonban gazdaságunkat a belső kereslet hajtja: a reálbérek dinamikus gyarapodása és a banki elszámolás, a devizahitelek forintosításának pozitív következményei, amelyek a háztartások fogyasztásának növekedését segítik.

Miközben szakértők óvnak attól, hogy csak egyszeri hatások fűtik a gazdaságot, addig legalább tényként elkönyvelhetjük, hogy három jó évünk biztosan lesz. Mindez persze nem mentesíti a kormányt, amelynek kötelessége olyan gazdaságpolitikát készíteni és működtetni, amely hosszabb távon is garantálja a magas növekedési pályát.

Vesztésre azonban semmiképp sem állunk, sőt abban is bízhatunk, hogy a külső kereslet is segít. Pierre Moscovici pénzügyi biztos az EU-s jelentés ismertetésekor nem véletlenül jegyezte meg, hogy évek óta nem látott szép tavasz köszöntött Európára.

Ehhez kapcsolódóan két jó hírünk is van. Egyrészt ha még egy kicsit másként is látja az Európai Bizottság a számokat mint a kormány, a „felek” által megadott értékek soha nem álltak ilyen közel egymáshoz mint most. Másrészt az európai fellendülésből Magyarország sem marad ki!