Vízummadzag

Az Ukrajnával szemben alkalmazott schengeni vízumkényszer eltörlésére tesz javaslatot áprilisban az Európai Bizottság – jelentette be tegnap Jean-Claude Juncker, miután Donald Tuskkal, az Európai Tanács elnökével közösen megbeszélést folytatott Petro Porosenko ukrán államfővel. Akárhogy számoljunk is, ukrán részről rég várt fejleménye ez a közösséggel folytatott egyezkedésnek, sőt, az integrációs törekvéseknek is. S jut eszembe erről nagy hirtelenjében, hogy még nincs is egy teljes éve (de mindjárt lesz…), hogy a francia, az orosz, az ukrán és a német diplomácia vezetője a kelet-ukrajnai „katonai feszültség gyors csökkentésére és az azonnali tűzszünetre” szólított fel. Ők voltak az úgynevezett normandiai négyek… Ugye, emlékszünk még rájuk? A négy külügyér Párizsban találkozott tavaly június 24-én, s megbeszéléseik után nyilatkozatot adtak ki, miszerint „megerősítették, hogy ragaszkodnak a minszki egyezmény teljes körű végrehatásához”. A közös deklarációban a négy politikus kifejezte „mély aggodalmát a donyecki biztonsági helyzet súlyosbodása miatt”.

Nem az a legnagyobb baj, hogy a donyecki helyzet csaknem egy évvel ezelőtt súlyosabbá vált (persze, az is…), hanem sokkal inkább az, hogy ez az állapot mit sem változott azóta. Mintha a megoldás szándéka, a fegyvernyugvás iránti igény hiányozna a szembenálló felekből. Nem akarják befejezni, és kész. „A gyors feszültségcsökkentésre és az azonnali tűzszünetre szólítunk fel, amelynek köszönhetően politikai, humanitárius és társadalomgazdasági téren is előrelépés történhetne” – hangsúlyozták akkor, s talán mindegy is, hogy egészen pontosan mikor történt mindez. Nincs még egy teljes éve…

Az ukrán vízummentesség számunkra – természetesen – elsősorban a kárpátaljai magyarság miatt érdekes. És fontos! A párizsi egyeztetést ugyanis alig egy nappal azután tartották, hogy az uniós országok külügyminiszterei luxembourgi tanácskozásukon – az idén január végéig – vita nélkül meghosszabbították az Oroszország ellen Kelet-Ukrajna destabilizálása miatt elrendelt szankciókat.A történet folytatását ismerjük ugyan, de a végkifejletet azóta sem. A vízummentesség ugyanis még távolról sem az lesz, ez csupán egy újabb mozzanat – mézesmadzag? –, amely igyekszik jobb belátásra bírni a döntéshozókat. A valódi végkifejletet azonban még jó ideig nem is fogjuk megismerni… A normandiai négyek szándéka szerinti fegyvernyugvás, a béke azóta sem jött el a hatalmas ország keleti régióiba. Hiszen miközben mi nemzeti ünnepünkre készülődtünk, most márciusban is érkeztek hírek arról, hogy a polgárháborús térségben katonák estek el. Vagy mondjuk inkább úgy: jobb sorsra érdemes, egyenruhába bújtatott fiatal srácok haláláról. Mert egy év sem volt elég arra – annak megvalósítására! –, amit egyik szembenálló fél sem akart igazán. De akárhogy legyen is, legalább a kárpátaljai magyaroknak sem kell majd vízumért sorban állniuk, ha az anyaországba akarnak jönni. Ha ettől nem is oldódik meg semmi, legalább egy kicsivel könnyebb lesz a helyzetük.