Visszaszámlálás (3.)

Áldott gondolat volt, hogy a szörnyű háborúkban egymást gyilkoló, a javaikat kölcsönösen tönkretevő németek és franciák – az ókori keleti és nyugati gótok (!) – végleg leteszik a fegyvert, békében munkálkodnak népeik jólétéért; a tudás, szorgalom és a közös piacok terén vetélkednek egymással. A német fegyverletétel évfordulóján, 1950. május 9-én, a luxemburgi születésű német Robert Schuman francia külügyminiszter közzétette tervét az öreg és beteg kontinens megjavításának lehetőségeiről. Nem csoda, hogy ehhez a társuláshoz önként és dalolva igyekeztek (volna) csatlakozni Európa nemzetei, országai sorából mások is, hiszen a kontinens ezeréves történelmi és kulturális határai jóval messzebb nyúltak a szétdarabolt Németországénál. Észak-Itáliától a Kárpát-medencén és Közép-Európán át a Baltikumig, a Németalföldön keresztül Elzászig a középkor óta germán népcsoportok éltek szimbiózisban az ott honos őslakókkal.

A Schumannal akkor német részről békejobbot rázó Konrad Adenauer kancellár az 1950-es években a nyugati demokráciát gyalázó, „haladó és békeszerető” szovjet tábor Sündenbockja (ütni-köpni való bűnbakja) volt, akit csakis náci karszalaggal a karján rajzoltak a kommunista újságok karikatúristái.
Időközben szépen, rendjén megvalósult az ígéretes (Nyugat-) Európai Unió, 1986-ig tizenkét betársult országgal. Az 1990 után gőzerővel folytatódott nagyarányú keleti bővítés azonban egészen más módon és minőségben történt, mint a régi, konszolidált polgári demokráciákban. Meg is lett az ára/büntetése a régi tagok és új belépők számára egyaránt. Az egykori Sztálin-lakáj, majd az Ulbricht-, Kádár-, Gomulka-, Husák-, Honecker-, Zsivkov- és Ceausescu-hívő népárulók túlélői, a proletárdiktatúra politikai, családi és „erkölcsi” örökösei befolyást szereztek Brüsszelben; a tényleges csatlakozást követően mandátumokhoz jutottak a strasbourgi Európa Parlamentben. Azóta romlik az unió szelleme és morálja, gyengül a politikája, kohéziója és prosperitása. Magyarország 2004-től fogva tagja az EU-nak.

A tényleges EP-beli részvételünk kezdete óta számos hazai, kommunista gyökerű, majd „liberálissá” átvedlett politikus, szakértő és munkatárs képviseli – pontosabban, fúrja, ekézi – országunkat, a régi elvtársi alapon konspirálnak a nyugati rokon baloldal történelmi hulladékával a szocialista új hülyék. A tévén követhető tanácskozások – mint például a magyar miniszterelnök többszöri tetemrehívása – a volt Komintern (jelenleg Szocialista Internacionálé), vagy a náci/nyilas számonkérő szék szellemét idézték meg. Az EU nyilvános luftballonhámozása és az impotenciája köznevetséget, az adófizetők pénzének saját magukra költése undort vált ki a tisztes, adózó és törvénytisztelő polgárokból. Okkal keresik és találják meg a romlás okát a kelet-európai csatlakozók körében, akik a civakodás mellett az unió tekintélyes összegű pénzügyi/fejlesztési támogatását is élvezik. Mi, magyarok – és a lengyelek, csehek, szlovákok meg balti népek – legalább megszolgáltuk a tagságot az 1944 és 1989 közötti idegen elnyomás, a szolgaság, az előkelő „Európából” való kirekesztés jóvátételéként. Friss fejlemény, üdítő újság, hogy a minap patrióta francia, flamand, holland, osztrák, olasz és lengyel jobboldali pártok és szervezetek EP-képviselői frakciót alakítottak az Európai Parlamentben, szolidárisak a magyar kormánnyal is, érdemi megoldást keresnek az unió válságára. Elsősorban az égetővé és tűrhetetlenné nőtt migrációra vonatkozóan.

Tizenhat új országgal bővült 1990 óta összesen 28-ra az Európai Unió létszáma. A keleti rendszerváltozást és a tömeges bővítést követően, sajnálatos módon, „megfertőződött” az EU. A terjedő – pártsemleges! – korrupció és a tömeges bővítés következtében meggyengült a kohéziója, felhígult szellemi és morális minősége. Síbolók és munkakerülők klubjává lett az Európa Tanács baloldali szektora, amelynek képviselői hisztérikus, ordítozó csőcselékként bátorítják a devianciát, éltetik a szabad bevándorlást.

A további csatlakozni szándékozók listáján ez idő szerint Törökország, Macedónia, Montenegró, Albánia és Szerbia, valamint Izland (!) neve olvasható. Tűz és víz! Az öt-hatszáz évig iszlám uralom alatt élt balkáni országok, valamint Törökország három százaléknyi területe tartozik földrajzi és történelmi értelemben Európához, az utóbbi 97 százaléka Kis-Ázsia része. A hosszú esztendők óta bárki számára láthatóan folytatódó és erősödő, immár tömegessé váló migráció jelentős része a balkáni úton érkezik Ázsiából Közép-Európába. Ez a tény mindeddig nem lépte át az unió vezetőinek, hivatalnokainak, tanácsadóinak, elemzőinek és portásainak ingerküszö­bét. Lekötötte az értelmi kapacitásukat az uborka szabványos görbületének és az import banán, malacól méretének, a mákos kifli ópiumtartalmának problematikája; meg az örömködés az infantilis „kultúrrendezvényeken”, polgárpukkasztó, deviáns felvonulásokon. „Minél több liberalizmus, annál több bevándorló – minél több bevándorló, annál több liberalizmus!” – zengte a brüsszeli meg a strasbourgi „emberjogi induló”, mintha a lenini és/vagy fasiszta „minél rosszabb, annál jobb!” politikai programot kopírozták volna az uniós stratégák, jövőbe látók. Még az undok Budapestről is kapott némi bátorítást a Nyugat:
„Az idegen szép…” (SZDSZ).

Hogy szép-e az idegen, úgy általában, megtekinthető a világhálón azon a videofelvételen, ahol sötét alakok tömege igyekszik feltörni a kamion ajtaját a francia kikötővárosba, Calais-ba vezető úton, hogy így elbújva jusson át a csatornán Angliába. Nézzék meg az ausztriai Traiskirchen menekülttáborának lakóit, aztán öleljék magukhoz és vigyék haza őket az összkomfortba; avagy gyönyörködjenek napközben a magyarországi Győr város parkjaiban szanaszét heverésző, vizelő és piszkoló, ezerszínű átmeneti bevándorló látványában. Csak egyet ne tegyenek: ne bátorítsák őket arra, hogy hívják ide a rokonaikat, ismerőseiket is. Ki van téve a „MEGTELT!” tábla Szegedtől Vámosszabadiig.

Ez év január elsejétől június 18-ig hatvanezer migráns érkezett magyar földre, ugyannyian, mint az idén Olaszországba! A francia, a német, az osztrák és az olasz kormány bejelentette: nem fogad be több unión
kívüli bevándorlót, saját hatáskörbe veszi a helyzet kezelését, akár a schengeni határszerződés felfüggesztésével is. Hoppá! Hatvan év elteltével visszatér a Schuman és Adenauer által létrehozott szövetség? Ez lesz a bukása az impotens, ötlettelen és felelőtlen, ultraliberális brüsszeli kormányzásnak. A huszonnyolc tagállam közül már húsz bejelentette: nem fogadja el a „központi bizottsági” döntést az országokra kiszabott menekültkvótákra.

Akkor tehát jön a drótkerítés Calais-tól Thesszalonikiig, Európa partjai körül? Lemásolva az Egyesült Államok megoldását: a mexikói határt lezáró kerítést? Csakhogy Európában már benn van nyolcmillió harmadik világbeli menekült! Idáig jutott el az unió a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok útján. Itt a visszaszámlálás vége. Lehet mindent elölről kezdeni.