Slendriánul azt is lehetne írni, van egy csodaszép épület Gyulafehérváron, de hát nem úgy verik a cigányt, legyünk méltóságosabbak a témához, ragadjuk meg szebben azt. Írom tehát emígyen: Gyulafehérvár még rendelkezik néhány olyan műemlékkel, hogy bármikor megirigyelné azokat Prága, Buda, s még a kevély Bécs is. De, üsse kő a barokk épületét, nem is a műemlékjelleg most a fontos, hanem ami benne található, s amit alapítója, gróf Batthyány Ignác erdélyi római katolikus püspök 1798-ban örökül hagyott a gyulafehérvári püspökségnek: a róla elnevezett könyvtárat és csillagdát. Nem, nem obszervatóriumot – ugye, most különösen figyelünk a szavakra. Kódexekről írunk – mégiscsak, nemsokára, néhány sorral lennebb. A magját ennek a könyvtárnak az a nyolcvanezer könyv alkotja, amelyet a püspök 1786-ban Bécsben, Migazzi Kristóf bíborostól vásárolt. De köteteket hozott Rómából, Nápolyból, Velencéből, Lipcséből, állandóan gyarapítva az állományát. Az összegyűjtött dokumentumok, okmányok nagy része a gyulafehérvári káptalan, a kolozsmonostori konvent, a magyar királyok, erdélyi vajdák és fejedelmek kancelláriáiból kerültek ki. A könyvek többsége latinul íródott, de van ott magyar, német, olasz, spanyol, francia, héber, örmény munka is. A könyvtár leghíresebb és legértékesebb darabja a 8. század végéből, a Karoling-korszakból származó Codex Aureus, amely Máté és Márk evangéliumát tartalmazza aranytintával pergamenre írva. Az iniciálékat, vagyis a kezdőbetűket vékony aranylemezekből készítették. Itt őrzik Báthory Endre bíboros-fejedelem miseruháját és Pázmány Péter tintatartóját is.
Mindezt 1949-ben a kommunista hatalom erőszakkal elkobozta. A Batthyáneum tulajdonlásáért a mai napig folyik a pereskedés, a bukaresti restitúciós bizottság makacsul tiltakozik a visszaszolgáltatása ellen. Nosza, akkor már csak a konokság okán is, idézzük fel ama kommunista évtizedeket. A könyvtár legnagyobb értékű kincse ugyanis a már említett Codex Aureus. A velejéig ateista diktatúra idején éppen ez a kódex volt Románia nemzetközi kölcsöneinek a fedezete. A román hatalom ugyanis teljes egészében magáénak tekintette a gyűjteményt. Eszem ágában sincs elképzelni, amint Victor Ponta kormányfő, a posztkommunista, kelet-európai politikai bűnöző ideáltípusa éppen a Codex Aureust használja fel újabb plagiatúrája elkészítéséhez – bár ki tudja, talán éppen az IMF-ig rohan vele. Csak a tragikus sorsú bíboros-fejedelem ruhájához és nagy hírű ellenreformátorunk kalamárisához ne nyúljon. Arra ő méltatlan.