Védtelen védett madarak

Gólyatetemeket találtak a hajdúsági Nádudvaron egy középfeszültségű villanyoszlop körül, s a bejelentést követően a helyszínre érkező madármentők egy, a betonpózna közepén elpusztult fiatal gólya maradványát is megtalálták. „A Hortobágyi Madárkórház munkatársai szerint ezeket a halott madarakat a rókák és egyéb ragadozók hamar el szokták vinni, egy életben maradt gólya jól van, túlélte a súlyos áramütést, de még kezelésre szorul” – olvasható a Ripost című bulvárlap július 29-i riportjában. „A megtaláló és a Madárkórház Alapítvány bejelentést tett a helyi áramszolgáltatónál. Reméljük, sikerül biztonságossá tenni az oszlopot” – bizakodott az egyik lelkiismeretes állatvédő.

Korábban országszerte ismertté lett az az otthon nevelt gólya, amelyik szintén áramütést szenvedett. A tragédia után petíciót nyújtottak be természetvédők az E.ON áramszolgáltatónak, válaszul a multicég ígéretet tett, hogy leszigeteli a középfeszültségű, madárgyilkos oszlopokat. Sajnos, a vége felől ragadták meg a botot, előbb kellett volna megelőzni a bajt.

Kerek öt esztendővel ezelőtt, a fentihez hasonló gólya–E.ON-konfrontáció zavarta meg a csendes, békés Bakony-alji zsákfalu köznyugalmát. Abban az évben késve érkeztek meg a gólyák Afrikából Taliándörögdre, a falubeliek április utolsó hetében már aggodalmasan lesték az üres kosaras fészket a főutcán, a Lőke-kúria előtti betonoszlop csúcsán. A zalai Sávolyra már megjött az ottaniak kedves gólyája – évenkénti menetrend szerint –, mindig ő az első visszatérő a szomszédos megyében, s talán az egész Dunántúlon. Azután végre megjelent a mi gólyánk is, tekintélyes tiszteletköröket írt le a község fölött, majd óvatosan leereszkedett a téli szél megbolygatta, régi fészkébe. Madárhaláleset nélkül szárnyalta végig a több ezer kilométeres távolságot.

Mindig a hím érkezik elsőnek, napokig várja a párját a szokott találkahelyen, és amíg a tojó nem jön meg, berepüli a birodalmát és élelmet szerez magának. Néhány nappal később már párosan repülnek köröskörbe a termetes madarak, a helybeliek örömére. Különleges élmény látni, amint a reggel traktorral megtárcsázott kert földjén gondtalanul sétálgatnak a gólyák, szorgosan falatozva a barna barázdák „ízes gyümölcseiből”; még a zaj sem zavarja őket, hozzá vannak szokva a számukra ártalmatlan gépekhez.

Június végéig nem történt sok minden a gólyafészek körül, kivéve a három, tojásból kikelt kicsi madár napról napra történő növekedését. Július első napjaiban azonban eladdig sosem tapasztalt dolog történt a dörögdi gólyacsalád visszatérő életében: megérkezett a területi áramszolgáltató cég „rondabrigádja” – ahogyan nevezni szokták az ilyet –, hogy eltávolítsa az út menti, hatalmas platánfák nemkívánatos lombozatát a villanydrótok közeléből. Az emelőkosaras autóról, nosza föl a magasba, azután a benzines láncfűrész szolgáltatta hangos zeneszó mellett: adjunk az élővilágnak! Hatalmas, megszaggatott lombok, levágott vastag ágak, V alakban kifűrészelt és lecsupaszított fakoronák, odébb „hülyegyerek-frizurára” lenyírt szomorúfűzek bánták a gépesített famunkát; fejüket csóváló, csodálkozó emberek, mérgelődő és káromkodó helybeli közönség, és velük szemben a szótlan, fennhéjázó és goromba szakemberek. Akik teszik a dolgukat.

Félreértés ne essék: a közepes és erősáramú légvezeték közeléből el kell távolítani a falombot, és mindent, ami baleset- vagy akár életveszélyt is okozhat. Csakhogy nem ilyenkor, a nyár derekán, a vegetációs időszak teljében kell mindezt elintézni, hanem ősszel vagy tél végén, amikor a lehullott levelektől tisztán látni a fák ágazatát és formáját, a nemkívánatos, veszélyesen közeli részeket. A durva műtétet követően pedig sebfestékkel kell bekenni a csonkolt ágak bütüit, nem úgy, mint az akkor és az óta sem történt meg.

Ami sajnos ezt követően történt: a gólyapárt és fiókáit megrémisztette az emelőkosaras emberek és a motorfűrész zajos működése, egy darab ideig zavarodottan viselték, röpködtek, majd végül végképp elhagyták a fészküket. Az akkori, júliusi művészeti napok visszatérő vendégei csak a hűlt helyüket nézegették, a falubeliek szomorkodtak. Öt év telt el azóta, és nem fészkelnek gólyák sem a régi helyükön, sem máshol a faluban. A „gólyátlanítás” nem várt sikerrel járt.