Vélemény és vita
Varga pezsgője
Hónapokra előre foglaltak a wellness-szállodák, és képtelenség parkolni – még munkaidőben is! – a plázákban…
Éves gazdasági teljesítményünk arányában a valaha mért legkisebb költségvetési hiányszám jött össze a múlt évben: 1,9 százalékos volt a központi deficit. Örül is a jó hírnek a Nemzetgazdasági Minisztérium. Van is minek!
Azonban máris hallom a liberális és baloldali ismerőseim „replikálását”, amely szerint kit érdekel az alacsony deficit, amikor az országban tombol a munkanélküliség, „mélyül” a szegénység, és a kormány kivonta a forrásokat az egészségügyi és az oktatási szektorokból, mindent ellep a korrupció, és az állam egyre csak központosít.
A látványosan növekvő jövedelmi különbségek miatt a hazai elit jótékonykodással mutathatna példát rongyrázás helyett.
Et cetera, et cetera.
De most olyan gonosz leszek, hogy azzal bőszítem az ellenlábasokat: nőtt tavaly a háztartások vagyona, így egy család átlagosan tízmilliós megtakarítással rendelkezik, és egyre több a félretett pénz - devizában is. Potom félmillióval bővült 2010 óta a foglalkoztatottak száma hazánkban, emelkedtek a reálbérek, nincs infláció, egyre többet vásárolunk. Hónapokra előre foglaltak a wellness-szállodák, és képtelenség parkolni – még munkaidőben is! – a plázákban. Magyarország korrupciós indexe pedig megegyezik a horvát és a szlovák mutatókkal. Audi, Mercedes, Opel: beruháznak és folyamatosan fejlesztenek.
Et cetera, et cetera.
Csakhogy a hiány a legfontosabb! Hazánk ugyanis nem a nyugati értelemben vett jóléti ország: kis gazdaságként a legelső tétel, amelyet figyelnek a befektetők és a finanszírozóink (például az Európai Unió), hogy a költségvetés miként is gazdálkodik, és mekkora az a lyuk, amit a külvilágnak finanszíroznia kell.
Ugye nem felejtjük el, hogy kilenc éven keresztül Brüsszel túlzottdeficit-eljárást folytatott ellenünk? Meg hogy a hiány elszállása miatt – a felvett hiteleket vissza is kell fizetni – kvázi megkétszereződött Magyarország államadóssága. Elfogadom, hogy a mostani költekezéseket lehet és kell is bírálni, de összehasonlíthatatlanul jobb hazánk pályája a korábbi ciklusokénál. Tény az is, bizonyos ágazatokból forráskivonás történt, más ágazatokat pedig „felhizlalt” az állam.
Akkor, amikor Magyarország megítélése esik latba, a magas államadósság is „rettegett” mérőszám. De ezen a téren is történtek előrelépések: jelentősen csökkent az ezt jelző ráta, másfelől pedig a nullás költségvetés elérésével esély mutatkozik annak tényleges megállítására. Ráadásul, ha nem is csökken az adósság, a kamataira fizetett összeget megfelelő kormányzati és jegybanki intézkedésekkel, több százmilliárddal lehet csökkenteni.
Ahogy az meg is történt már, szemben a 2002 és 2010 közötti időszakkal, amikor a költségvetés jelentős összegét – a teljes bevétel tizenöt-tizenhat százalékát! – a kamatra költötték.
Szó se róla: magas az állami újraelosztás mértéke, és ennek csökkentéséhez szükség van a bürokrácia leépítésére, és többletforrásokkal kell ellátni a fontos ágazatokat, versenyképességünkön van még mit javítani, de bővülnie kell a termelésnek is. Ezzel együtt a két százalék alatti hiányszám tényleg örömhír, mert gazdaságtörténeti mérföldkő is: jelzi, hogy a kormány ezen a téren mennyire elszánt.
Varga Mihály pezsgőt bonthat!
Azonban máris hallom a liberális és baloldali ismerőseim „replikálását”, amely szerint kit érdekel az alacsony deficit, amikor az országban tombol a munkanélküliség, „mélyül” a szegénység, és a kormány kivonta a forrásokat az egészségügyi és az oktatási szektorokból, mindent ellep a korrupció, és az állam egyre csak központosít.
A látványosan növekvő jövedelmi különbségek miatt a hazai elit jótékonykodással mutathatna példát rongyrázás helyett.
Et cetera, et cetera.
De most olyan gonosz leszek, hogy azzal bőszítem az ellenlábasokat: nőtt tavaly a háztartások vagyona, így egy család átlagosan tízmilliós megtakarítással rendelkezik, és egyre több a félretett pénz - devizában is. Potom félmillióval bővült 2010 óta a foglalkoztatottak száma hazánkban, emelkedtek a reálbérek, nincs infláció, egyre többet vásárolunk. Hónapokra előre foglaltak a wellness-szállodák, és képtelenség parkolni – még munkaidőben is! – a plázákban. Magyarország korrupciós indexe pedig megegyezik a horvát és a szlovák mutatókkal. Audi, Mercedes, Opel: beruháznak és folyamatosan fejlesztenek.
Et cetera, et cetera.
Csakhogy a hiány a legfontosabb! Hazánk ugyanis nem a nyugati értelemben vett jóléti ország: kis gazdaságként a legelső tétel, amelyet figyelnek a befektetők és a finanszírozóink (például az Európai Unió), hogy a költségvetés miként is gazdálkodik, és mekkora az a lyuk, amit a külvilágnak finanszíroznia kell.
Ugye nem felejtjük el, hogy kilenc éven keresztül Brüsszel túlzottdeficit-eljárást folytatott ellenünk? Meg hogy a hiány elszállása miatt – a felvett hiteleket vissza is kell fizetni – kvázi megkétszereződött Magyarország államadóssága. Elfogadom, hogy a mostani költekezéseket lehet és kell is bírálni, de összehasonlíthatatlanul jobb hazánk pályája a korábbi ciklusokénál. Tény az is, bizonyos ágazatokból forráskivonás történt, más ágazatokat pedig „felhizlalt” az állam.
Akkor, amikor Magyarország megítélése esik latba, a magas államadósság is „rettegett” mérőszám. De ezen a téren is történtek előrelépések: jelentősen csökkent az ezt jelző ráta, másfelől pedig a nullás költségvetés elérésével esély mutatkozik annak tényleges megállítására. Ráadásul, ha nem is csökken az adósság, a kamataira fizetett összeget megfelelő kormányzati és jegybanki intézkedésekkel, több százmilliárddal lehet csökkenteni.
Ahogy az meg is történt már, szemben a 2002 és 2010 közötti időszakkal, amikor a költségvetés jelentős összegét – a teljes bevétel tizenöt-tizenhat százalékát! – a kamatra költötték.
Szó se róla: magas az állami újraelosztás mértéke, és ennek csökkentéséhez szükség van a bürokrácia leépítésére, és többletforrásokkal kell ellátni a fontos ágazatokat, versenyképességünkön van még mit javítani, de bővülnie kell a termelésnek is. Ezzel együtt a két százalék alatti hiányszám tényleg örömhír, mert gazdaságtörténeti mérföldkő is: jelzi, hogy a kormány ezen a téren mennyire elszánt.
Varga Mihály pezsgőt bonthat!