Kiss László

Vélemény és vita

Vadparaszt sokadalom

Leparasztoztak. Na, nem először, s így már kevésbé fáj, különben is, egy paraszt az ne kekeckedjen, ne tegye fel a kezét, hogy igen, én vagyok a paraszt

Nem, az jobb, ha összehúzza magát. Ráadásul igyekszem ügyesen bujkálni tízmillió bugris honfitársam között, ami nem is olyan nagy kunszt, hiszen voltam már antiszemita és – az egyik hordófilozófus szerint – rasszista gazember is, igaz, akkor kiderült, két cigány gyerek rosszalkodott, s az a tróger Mortimer szamurájkarddal megszúrta Józsikát.

Hát most újabb hordóvitéz jelentkezett, Vajda Mihály, s azt írta a magyarságra, hogy disznó paraszt banda, sunyi mokány valamennyi. „Az arisztokráciát ugye kinyírták, az értelmiség állandóan újratermelődik, utálja is a többség kellőképpen. Utálja az az elit, politikai elit, amely most a legutóbbi fordulat kapcsán abból a bizonyos sok százezer parasztból származik… Ez a több százezres, milliós jobbágy-mentalitású tömeg. A többsége jobbágy-mentalitású. Mindent elfogad, mert éppen ez a szabály. (…) Ez az, amit nagyon lassan ért meg az egész magyar, az a bizonyos, ma már nem csak zsidó, de azért erősen zsidó mentalitású értelmiség, hogy bizony igen hosszú időre volna szükség, amíg ez megváltozik (…) Az értelmiség többnyire nem érti, nem akarja érteni, hogy egy olyan jobbágy-mentalitású tömeggel áll szemben, amelynek mentalitása másutt sem változott egyik évről vagy évtizedről a másikra…”

Bizony, ez áll Vajda Mihály Szög a zsákból című, éppen a legdühöngőbb cenzúra idején, tavaly megjelent életrajzi kötetében. És még az is, hogy: „Van egyfajta attitűd, amiről én többnyire felismerem a zsidókat; azt hiszem ennek az attitűdnek a döntő eleme az, hogy mindig van benne egy ironikus visszafogottság a saját álláspontot illetően is, hogy jó, jó, de azért egész biztos nem vagyok benne. Ennek a társaságnak azért is kellett távoznia a Fideszből, mert ez az ironikus visszafogottság, ez Orbán Viktor Fideszébe nem fér bele. Mert ez a társaság abból a bizonyos budapesti zsidó értelmiségből jön, a Fidesz másik része pedig, akkor még nem voltak azok feltétlenül többen, az meg a sokszázezer parasztból jön.”

Hát igen, onnan jöttünk, s van, aki onnan is megy másfelé. Mi már megszoktuk, arra megyünk, amerre irányítanak bennünket az önmagukat visszafogók, hogy ne ismerjék fel bennünk a sültparasztot. Igaz, korábban a rasszistázó hordómágus egy idő után bocsánatot kért, de ettől még – eredendő visszafogottságát feledve – változatlanul kilóra, forintra, Soros-euróra méri az észt. És persze itt is, most is van magyarázat. Nekünk, bugrisoknak a megmondóember most is elmeséli, hogy nem is Vajda a bűnös, nem ő „osztja ketté” a magyar társadalmat, hanem Sacha Batthyány. A gróf. És nekem mi közöm ehhez? című kötetében ír vadakat, Vajda csak csipeget belőle.

Mégpedig kimondottan a megbékélés, a politikai korrektség, az árokbetemetés, valamint a gyűlöletbeszéd elleni harc jegyében. Úgy ám! Nekünk pedig mindezt el kell hinnünk, hiszen tudnunk kell, büdös bunkók vagyunk. Miközben persze pusztai lovagoknak képzeljük magunkat, akiknek mindig mások – nálunk sokkal okosabb visszafogottak – mondják meg, miként kell élni, dolgozni, ígérni és hinni. Nálunk, a hortobágyi erkölcsök jegyében, Teleki Pál pisztolyt fogott, mert nem viselte el a szószegést, és persze megfelelendő a művelt Nyugat szigorú erkölcsi igényeinek. Mi, vidéki tahók pedig, elkerülendő a leszólásunkat – szintén megfelelve a nemesebb, kiműveltebb emberfők szózatainak –, igyekszünk nem kilógni a sorból. Hátha még Nyugatról is ideszólnak. Ha az a lecke, hogy a visszafogott Heller Ági néni összefekszik az eddig vastagon lefasisztázott Vonával, akkor igenis nem antiszemita a Jobbik, csak a Fidesz kente rá a gyalázatot. Sőt, a Vona-versenyistálló nem a Duna-parti cipőkbe köpköd, hanem zsinagógába és MTK-meccsre jár, és lemocskoscsalózza a bírót, ha az éppen az ellenfélnek ítél meg egy vitatott taccsot.

Néhány éve még Vadas Árpi bácsi, az egyik legnagyobb MTK-vezér a Lipótvárosból, úgy szólt be édesapámnak az ablakon, hogy „Kelj föl, te debrecenyi paraszt!” Imádtam, imádtuk. Hát most Vajdával szemben is valamiféle imádatot kellene éreznem, csak nehezen megy. Bár, ha eltekintek a hordótól, és hiszek neki, s tudatosul bennem, rossz neveltetésem, debrecenyi parasztvérem teszi a másságomat, még talán szeretem is. Bár ez is jobbágymentalitás. Viszont neki föltétlenül szeretnie kell engem – no meg még a tízmillió surmót –, mert tőle, tőlük tudom azt is, hogy a másság gyönyörködtet. Ez pedig parasztfesztivál, egyenesen a másság orgiája.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom