Úton egy élhetetlen Európa felé

„A morál és a politika ütközik. Egy kormánynak a politikát kell választania, hogy végrehajtsa, ami az ország érdeke” – mondta Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő. Bizton állíthatjuk, igaza van.

Szomorúak, sőt egyenesen felháborítóak a baloldali pártok és a kormánnyal szemben álló civil- és emberjogi szervezetek nyilatkozatai és akciói. Mégpedig azért, mert ez nem egy olyan helyzet, amikor pártpolitikai érdekeket kell vizsgálni, vagy arról értekezni, hogy mely pártnak áll érdekében az ügy napirenden tartása. Természetesen ez esetben is számít, hogy a választókhoz eljussanak a politikai üzenetek, de éppen ezért kiemelten fontos, hogy most megértsék: össznemzeti érdekről van szó.

Magyarországnak nincs szüksége bevándorlókra. Minden európai államnak érdeke, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsék a menekültek számát, legyenek politikaiak vagy gazdaságiak. Lássunk világosan! Hiába hivatkoznak a jogvédők humanitárius okokra és arra, hogy a politikai menekülteket az országnak kötelessége befogadni. Magyarország a politikai menekülteket eddig is befogadta, és ezután is befogadja, de közel négyszer annyi menekült érkezik Koszovóból, mint Afganisztánból vagy Szíriából. Tehát az ide áramló tömegek töredéke jön csak olyan országból, ahol háború van. Ráadásul tavaly a Magyarországra bevándorolt és menedékjogot kérő emberek mindössze öt százaléka kapta meg a politikai menekült státust, azaz valóban kijelenthető, hogy nagyrészt gazdasági bevándorlókról beszélünk.

A vasfüggönyözés is ugyanebbe az érvrendszerbe illeszkedik, kizárólag politikai érdekeknek kedvez. A kormánynak nincs más választása, mint hogy azonnali intézkedéseket hozzon, és megpróbálja feltartóztatni az ország déli vége felől érkezőket, ahogy egyébként teszik ezt más országok is. Falat húztak fel az elmúlt hónapokban a bolgár-török határon, de szigorított határellenőrzést vezettek be Olaszország északi szomszédai is a francia, osztrák, svájci határokon. Lehet egyetérteni vagy nem a kormány döntésével, de tudni kell, hogy a nyolc fő bevándorlási útvonal közül a Magyarországot érintő nyugat-balkáni vonalon a legfrissebb adatok szerint többen érkeznek, mint Olaszországba a Földközi-tengeren keresztül. Ötvenezer versus negyvenhétezer, és ma már ötvennyolcezer fölött van. Nem beszélve arról, hogy ez a szám az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján drasztikusan növekedni fog, tehát nem kérdés, hogy lépni kell.

Ha pedig végre túljutnánk azon a kérdésen, hogy Magyarországon létezik-e ez a probléma, akkor elkezdhetnénk gondolkodni azon, hogy mit is jelent pontosan az, hogy megpróbáljuk megőrizni Európa kulturális identitását.

Félreértik ugyanis, akik azt gondolják, hogy csupán a sokat emlegetett multikulturalizmus mellett vagy ellen kell most letennünk a voksunkat, vagy­is beilleszthetjük a kérdést békés kis életünk mindennapi bosszúságai közé. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek valamivel hátrányosabb helyzetből indulnak majd a munkaerőpiacon, mert nem beszélnek nyelveket, és több pénzt kell fordítani az oktatásukra. Egy kicsit messzebbről kell vizsgálódni, és megnézni az európai példákat. Vagyis onnan, hogy lesznek olyanok, akik nem tudnak és nem is akarnak integrálódni. Hogy ragaszkodnak azokhoz a kulturális szokásokhoz, amiket otthonról hoztak, és ragaszkodnak a vallásukhoz is. Emlékszünk a Charlie Hebdo elleni merényletre vagy az azt követő túszdrámára. Vagy Svédországra, ahol Európában a legmagasabb a nemi erőszakok száma, és ahol emellett a bevándorlási törvények sem kifejezetten szigorúak. A bevándorlás összességében Európa egészére jelent potenciális terrorfenyegetettséget – amellett, hogy valóban, a multikulturalizmusra is veszélyt jelent, csak épp másképpen, mint ahogy azt a baloldaliak gondolják. Érzékeny téma a radikális és szélsőséges csoportok megerősödése az egész kontinensen, mégis pont ők azok, akik – finoman szólva – nem tapsikolnak a multikulturalizmusnak, aminek meg lehetnek a következményei.

Nem kérdés, hogy lépni kell, hiszen rendkívüli helyzetről van szó. Érdekes, hogy a baloldal mindig a Nyugatra és az európaiságra hivatkozik, de nem érti az európai trendeket. Nincsenek érdemi válaszai, arról nem is beszélve, hogy úgy tűnik, a problémákat sem érti. Az általa támogatott és az unió által javasolt kvótarendszer nem állítja meg a menekülthullámot, ahogy az sem, ha elbagatellizáljuk a kérdést, hogy aztán negyven év múlva egy élhetetlen Európában kelljen tengődnünk. Akkor már nem lesz kire visszamutogatni.