Utolérni Ausztriát

Történelmi célunk Ausztria utolérése – Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke mondta ezt annak apropóján, hogy a jegybank szakértői stábja, azon belül is a két ügyvezető igazgató – Virág Barnabás és Palotai Dániel – szerkesztésében megjelent a Versenyképesség és növekedés című könyv.

Úgy tűnik, a jegybank vette a lapot, miután versenyképességi reformokat sürget: a többi között szükségesnek tartja a belső, rendelkezésre álló erőforrások megmozgatását, az összes eszköz bevetését annak érdekében, hogy az egyensúly és bővülés kényes állapota fennmaradjon, a fenntarthatóság pedig biztosítható legyen.

Szokás szerint – a hír kapcsán – ki is forgatták a jegybankelnök szavait, de most nem is ezen fogok „rugózni”. Az örökös kétkedőknek csak javasolni tudom, hogy lépjenek be a pesszimisták társaságába, ahol azt mantrázhatják egymásnak, hogy minden, amit ez a – jobboldali – kormány és a jegybank tesz, minimum szakmaiatlan, de inkább káros, úgyhogy nem éri meg ujjongani.

Persze a Matolcsy György által meghirdetett célt nem holnap érjük el, de erről szó sincs. Pusztán arról, hogy a rendszerváltozáskor kőbe vésett alapelveink – szociális piacgazdaság és parlamenti demokrácia – mellett a gyakorlatban is élvezzük majd az osztrák életnívót.

Felidézném, hogy régi történelmi partnerünk, Ausztria gazdasági, társadalmi és kulturális fejlettségben – pár száz éve – általában előttünk jár, de nem mindig éltek sokkal jobban az osztrákok. Amit most megtapasztalunk, amikor átlépjük a határt, kétségtelenül álomvilág, mármint a hazai állapotokhoz képest. A fejlődés a „sógoréknál” sem futott be lineáris pályát, sokat kellett azért tenni, hogy úgy nézzenek ki, ahogyan.

Bár sokan vitatják, igenis létezik osztrák modell, ahogy működik a német gazdasági modell is. Mindkettő példa lehet számunkra, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a „királyi út”, vagyis nem elég lemásolni egy sikersztori összes kulcstényezőjét. Attól még nem biztos – az aktuális trendeknek megfelelő szóhasználattal –, hogy működik majd a történet.

Mi, magyarok mások vagyunk, és mások az adottságaink is. Lehet arról vitázni, hogy a német nyelvű országokra jellemző szorgalomban, pontosságban, munkamegbecsülésben hol is tartunk, ezek azonban a mindenkori kormánytól független jellemzők. Ezzel együtt nagy szomorúságra nincs okunk, hiszen pont a hazánkban megtelepedett multicégek sikeres üzemei jelzik: képesek vagyunk arra, hogy nyugati minőségben és termelékenységi szinten dolgozzunk.

Sokszor „lehúzzák” a rendszerváltozás óta eltelt huszonöt év vívmányait, de higgyék el, a többség egy napig nem bírná ki a létezést – mármint a nyolcvanas évek közismert színvonalán.

De mi is kell ahhoz, hogy beérjük Ausztriát?

Mindenekelőtt versenyképessé kell tenni a gazdaságot, az államot, s legalább kétszer olyan gyorsan szükséges bővülnünk, gyarapodnunk, mint az osztrákok. Nos, az elmúlt néhány év teljesítménye, továbbá a 2000-es évek eleje már bebizonyította, hogy képesek vagyunk erre. Azonban a fenntarthatóság a lényeg.

Jó hír, és erről sokan megfeledkeznek, hogy a magyar gazdaság immár nem a költségvetési hiányból és a hitelekből nő. Bár a lazítás élénkíti ugyan a gazdaságot, de egy kis, nyitott gazdaság esetében – mint Magyarország – jelentős részben inkább az importot segíti.

Továbbá az is pozitív jel, hogy a nemzetgazdaság egészségesen növekszik, a különböző ágazatok kezdenek magukra találni, megerősödni, ráadásul a korábban teljesen „alvó” területek is egyre inkább táplálják az éves gyarapodási ütemet. Eközben elképesztő tempóban hívjuk le az uniós forrásokat – ámbár ezt a budapesti, városi folklór úgy fordítja le, hogy a „fiúk” lenyúlják az uniós pénzeket. Ha viszont ez valóban így lenne, akkor nem bővülne a gazdaság…

Bőven akad még tennivaló: kiterjedt és nagy az állam, a bürokrácia csökkentése nem úgy zajlik, miként várjuk, és néhány területen még magasak az adókulcsok.

Bár Ausztria nyugat-európai megközelítésből is nagyon gazdag ország, azért ne legyünk kishitűek.

Elvégre azért váltottunk rendszert, hogy úgy éljünk, mint egy osztrák átlagember a határ túloldalán.

Legalább gyártsunk rá perspektívát!