Új hullám

Magyarországon magas az államadósság aránya az éves gazdasági teljesítményhez képest – ennek ellenkezőjét sem állította soha senki. Évtizedekre vagyunk a nyugat-európai átlagos fejlettségtől – ezt sem nagyon érdemes cáfolni. Miként azt sem kell bizonygatni, hogy gazdasági növekedés szempontjából mögöttünk van egy elvesztegetett évtized, és csak most produkáljuk a válság előtti bővülési kibocsátási szintet.

Alacsonyak a fizetések, reálértékük a régiós átlag alatt van: teljességgel érthető, hogy a magyarok többsége jobb életre vágyik. De veszélyes azt sugallni, hogy az ország fele külföldön akar élni, és azt is felesleges erőltetni, hogy a szegénység csak 2010 óta nő. A többség ugyanis itt maradt, a romló közhangulat pedig nem pusztán a kormány, hanem az ország pechje is. S ne tegyünk már úgy, mintha ez csak hazai probléma lenne!

Eközben lehet nem szeretni Lázár Jánost, Rogán Antalt vagy éppen Szijjártó Pétert, s ugyancsak lehet „viktátorozni” a tüntetéseken, mi több, a parlament előtt hónapokon keresztül „sátorozni” („Delete Viktor” és „Orbán takarodj!” feliratokkal) – elvégre demokráciában és piacgazdaságban élünk –, azonban az elért teljesítményt, a végeredményt vitatni, megkérdőjelezni, félremagyarázni nem illik.

Márpedig Magyarország – gazdasági megközelítésből – most nem áll rosszul. Sőt…

De nézzük a tényeket! A tegnap közzétett, az első negyedéves gazdasági teljesítményről szóló szám, valamint a kormány által beterjesztett, a 2016-os költségvetési törvényjavaslat fenntartható növekedésről szól. A kormány óvatosan, konzervatívan tervezett: mind a költségvetés, mind pedig a 2018-ig szóló konvergenciaprogram arról árulkodik, hogy csodavárás helyett józanul látják a döntéshozók az előttünk álló időszakot. Pénzügyi szakértők szerint szó sincs kincstári optimizmusról a gazdasági pálya lefutásában, sokkal inkább felfelé mutató kockázatok jellemzik a kabinet elképzeléseit. Vagyis inkább kedvezőbb lesz a helyzet, mint rosszabb.

Nevezhetjük ezt, a másfél-két esztendeje tartó korszakot a nemzetgazdaság szempontjából – több szempontból is – új hullámnak. Egyfelől a 2014-es, a 2015-ös és a 2016-os esztendő gazdasági növekedés vonatkozásában tényleg új periódus. Ha lehetne nagyobb is a gazdaság éves teljesítménye, hiszen produkált már négy százalék feletti ütemet is Magyarország, ne felejtsük el, hogy most ez a felfutás nem hitelekből történik, hanem a belső források felhasználásával. S az európai uniós pénzek hatékony lehívásának köszönhetően, továbbá az itt megtelepedett világcégek fejlesztéseinek tulajdoníthatóan. A korábbi, kizárólag exportra épülő dinamikához már a háztartások belső fogyasztása is kezd felzárkózni, tekintettel arra, hogy emelkednek a reálbérek, és a devizahitelek forintosítása miatt is nő a „havi fix”.
Magyarország korábban a kelet-közép-európai régió fekete báránya volt. Ennek oka: kilenc éven át nem tudták a hatalmon lévők betartani az uniós költségvetési előírásokat, ráadásul – fogalmazzunk finoman – kozmetikázással javítottak a fő számokon. Kétségtelen, hogy a 2010-ben a kormányrudat átvevő jobboldal is okozott komoly meglepetéseket az üzleti köröknek, a gyümölcs – nézzünk csak rá a makrogazdasági számokra – kezd beérni. Olyannyira, hogy akár az IMF, akár az Európai Bizottság prognózisait vetjük össze a magyar gazdaságpolitikai koncepciókkal, nagy eltérést bizony nem találunk. És ez feltétlenül jó. Bővül a gazdaság, alacsony a hiány, csökken az adósságráta, kedvező a csődkockázati mutatónk, és hamarosan visszakerülhetünk a befektetésre ajánlott kategóriába a hitelminősítőknél. Az előre hozott költségvetés éppen ezt szolgálja.

Nem hagyhatjuk ki, hogy a költségvetési ügyek rendezése mellett a Magyar Nemzeti Bank új vezetősége is „nagy dobásokat” hajtott végre. Rekordalacsonyra vitte le a kamatszintet, beindította a növekedési hitelprogramot, valamint előkészítette – jelenleg éppen menedzseli – a banki elszámolást és a forintosítást.

Félreértés ne essék: csodák nincsenek, az oly sokat emlegetett felzárkózás nem egy-két év alatt valósul meg. Éppen az elmúlt hónapok brókerbotrányai mutatták meg, hogy robbanásszerűen nem lehet fejlődni.
Azonban a válságból már felocsúdtunk, és talpra álltunk. És ennek az új hullámos irányzatnak a „szerzője” az Orbán-kormány.