Toto, a csempész

Pontosabban Erdélyben több falu is van, és még több székely kapu, ám esetünkben most csak kettő a fontos.

A Hargita megyei Felsőboldogfalván a díszes, faragott bejáraton a következő felirat olvasható: „Szíves vendéglátó ez a kapu gazdája, de a gonosz embört bunkós bottal várja”. Ugyancsak Hargitában, Zetelakán olvasható egy másik felirat: „Kerítések háta tolvajok járása, becsületes ember a kaput használja”.
Ilyen egyszerű.

Az embernek, az emberi közösségeknek ősidők óta van egy olyan külön bejáratú mániájuk, hogy szeretik körbevenni fallal, kerítéssel, élő sövénnyel meg mindenféle földi jóval magán- és közösségi vagyonukat.
Furfangos, góbé székelyek még meg is ideologizálták eme szokásukat, így lettek világhírűek nemcsak díszítésüknél, hanem felirataiknál fogva is többnyire tölgyfából készült udvari bejárataik.

A székelyek legtöbb kapufelirata arra utal, hogy a jó szándékú, fáradt vándor a nap bármely szakában mintegy átmeneti szállásra lelhet a gazda portáján, neki is jut egy-két falat pityókás kenyér, sajt, hagyma vagy a hűs kút vizéből néhány korty. Ámde ha a látogató sanda szándékkal érkezik, netán a gazda jószágaira vagy ingatlanára vetett szemet, akkor hát kívül tágasabb.

Magyarország kormánya tegnap úgy döntött, hogy alkalmazza azt a megoldást, amelyet az Egyesült Államok a Mexikóval közös határszakaszán már régóta bevezetett: szerbiai határát százhetvenöt kilométeren húzódó, átmászás ellen megerősített biztonsági kerítéssel zárja le. De hasonló intézkedéseket hoznak a spanyol vagy a bolgár hatóságok is.

Ennek ellenére megszólalt rögtön az örökösen fanyalgó magyarok hada is. Nem számít, hogy ezzel a döntéssel minimálisra csökkenhet a mindenféle, a közegészségre ártalmas nyavalyák hazánkba való becipelésének a lehetősége, nem számít, hogy ezzel elejét vehetjük mindenféle köztörvényes bűnözőknek az országba való beáramlását, se szeri, se száma az átgondolatlan, első indulatból született, a már rögtön a mutyit kereső és kiáltó kormánykritikáknak.

Pedig, feleim, ez nemzeti ügy, bizony. S amennyiben Mózsi bácsi egyik fia sem lázad fel az ellen, hogy apjuk kerítést állít a családi birtok köré, úgy annál ostobább hozzáállást elképzelni sem tudok, mint amit most némelyek elkövetnek. Természetesen csak azért, mert éppen Orbán Viktor harmadik kabinetje idején következett be az áldatlan állapot, amikor a végrehajtó hatalom olyan intézkedést kénytelen foganatosítani, hogy fizikailag zárja le országhatárunk egy szakaszát a kultúránkat, a közbiztonságot és a békés mindennapjainkat fenyegető menekültek elől.

Lehet kekeckedni, de inkább előbb, mint utóbb egy liberális, szocialista vagy ne adj’ Isten Jobbik-, DK-, esetleg Együtt-kabinet is erre a megoldásra jutott volna. Sőt, ahogyan Gyurcsányt ismerjük, a talált kislányhoz hasonlóan bármikor kész lenne néhány menekültet kézen fogni és szerény szemlőhegyi villájában elszállásolni – all inclusive ellátással. A szerencsésebbek elvihetik Toto kutyát sétálni a Városmajorba – kérdés, hogy nem varrnak-e majd közben néhány tasak heroint a gyomrába, hogy legyen valami értelme is a budai tranzitnak.

Felnőtt, a hatalmat gyakorló férfiak és asszonyok jellemzője, hogy mihez kezdenek a döntéshozatal rájuk bízott jogával. A liberálisok, a szocialisták, a szélsőjobbosok, a gyurcsányista demokraták és az őket követő fanyalgók áradata tegnap is megbukott az érettségi vizsgán.

Térjünk vissza a székely kapuk felirataihoz. Nem vitás, hogy székely testvéreinkhez hasonlóan néhány kárörvendő amatőrt és mindenféle gyurcsányistát, bajnaistát és Tóbiást leszámítva Magyarország népe is szíves vendéglátó, de ha a kormánya hasonlóan dönt, mint Mózsi bácsi, és a birtokot kénytelen szögesdróttal is megjelölni, akkor becsületes látogatóinktól elvárja, hogy a kaput, esetünkben a határátkelőt használják. Ott pedig majd a határőreink eldöntik, hogy ki érdemel bunkós botot és ki fehér, foszlós kalácsot.