Flick László

Vélemény és vita

Történetmesélők

Egy hopi közmondás szerint: aki a történeteket meséli, az uralja a világot.

Egy-egy politikai botrány kapcsán pedig kulcsfontosságú az a történet, amivel mindenki elmeséli a maga igazságát. Az utóbbi hetek Buda-Cash- és Quaestor-botránya pedig valóban olyan történet kerete lehet, amely akár a világot jelentheti a legtöbb politikai szereplőnek.

A pénzügyi botrány olyan, hosszú ideje felkorbácsolt, politikaellenes kedélyhangulatba robbant be, amely alkalmas arra, hogy tulajdonképpen már eleve meglévő, a politikai elittel szembeni előítéleteket erősítsen meg. A károsultak és sértettek köre pedig olyan széles, hogy a politika ingerküszöbét egyébként sem hagyhatta érintetlenül. A bűncselekményt ráadásul a média hamar összekapcsolta konkrét személyekkel, s ez tovább fokozta az eset botrány jellegét, a személyes felelősség szála pedig csak erősítette morális vetületét. Ez a bűneset tehát tálcán kínálta magát, hogy kiemelkedő botránnyá dagadjon az egyébként is nagy gyakorisággal megjelenő ügyek között.

Ennek megfelelően a botrány kirobbanását követően többféle eseménymagyarázat indult el a hazai politikai éterben. A szocialistától kezdve a fideszesen át a nagykoalíciós botrányig mindennek el lett keresztelve az évtized ügyének is nevezett bűncselekmény. Szinte minden politikai szereplő megtalálta saját ellenségképét a botrányban. Mégis a kérdés kezdetben az volt, hogy ez a botrány kinek, kiknek jelenthet valóban politikai kockázatot. A választ pedig annál találjuk meg, aki valóban „válságkommunikál”.

Talán a kormány sem vette rögtön észre, hogy ezzel a kihívással most ő néz leginkább szembe: a rutinkommunikáció kezdetben nem működött, a rövid reakcióidő bizonytalansághoz vezetett. Természetesen visszakövethetők az elmúlt évtized politikai kapcsolódásai, időbeli egyezései egykori kormányokkal és döntéseikkel, viszont a média által leginkább kiemelt személyes kapcsolódása kormányzati ismerősi körhöz köthető. A magyar kormány eddig esetlen ellentámadással, de leginkább védekező jelleggel vett részt a Quaestor-történet „mesélésében”, amely így inkább hatott bizonytalanként, mintsem az ügyet kezében tartó politikai narratívaként. A botrány kitörését követően az oknyomozás hamar rátapintott a lehetőségre, hogy a bizalmatlanságot meglovagolva egy Quaestor-gate ügyet emelhessen felszínre. Az ehhez kapcsolódó találgatások pedig mind megelőzték a kormányzati kommunikációt, így magyarázat terén folyamatos lépéshátrányba került a kormány. Ez az eseményeket követő válságkommunikáció pedig olykor hiányos volt mind összehangoltságban, mind a pénzügyi botrány okainak feltárásában.

A miniszterelnök a pénteki rádióinterjújában viszont igyekezett csökkenteni a bizonytalanságot. Levonta a tanulságot a kincstári rendszer hiányosságaiból, tájékoztatott a Quaestor-levél körülményeiről, és általánosságban felvázolta a kormány lehetőségeinek korlátait. Válságkezelésben nem járhat el ugyan igazságszolgáltatásként a kabinet, viszont a törvényhozásban alighanem várható egy lex Quaestor, egy brókertörvény bevezetése. Nem lenne példa nélküli egy egyedi esetet követő jogi rendezési kísérlet sem, amely egyben a politikai bizalom megerősítését is szolgálja.

Természetesen megszülettek ezzel párhuzamosan az ellenzéki narratívák is, amelyek igyekeztek ráerősíteni az oknyomozói munkákból kikövetkeztethető legrosszabb forgatókönyvekre. A botrány kapcsán ösztönös reakcióval mindenki hamar elkezdte keresni a maga politikai bűnbakját. Fontos azonban megjegyezni, hogy a népi hiedelemmel ellentétben valóban létezhet bűnözés politikai érintettség nélkül is, s igaz ez fordítva is: lehet politikát csinálni bűnrészesség nélkül. A kérdés emellett persze mégis az, hogy – a folyamatosan feltáruló tények ismerete mellett – az események milyen olvasata fogja végül alakítani a közvéleményt. A közpénzekkel is kapcsolatos brókerbotrány kétségkívül nagy lehetőség az ellenzék számára, hogy újból megtorpedózza a kormány népszerűségét, hogy demonstrációkkal újból felhevítse az elégedetlenek hangulatát. Ez az ügy azonban hiába tárulkozik magától, hiába emelhető hamar kormányellenes szimbólummá. Ez az ügy csak letaszít, de nem emel fel senkit.