Tolvajolimpia

Igazán autentikus helyről, hiteles embertől tudjuk, hiszen Gőgös Zoltán MSZP-elnökhelyettes nyitotta tágra előttünk a szívét a minap Facebook-bejegyzésében. „A törvényalkotási bizottság ülésén bejelentettem, hogy nem támogatjuk az olimpia megrendezését előkészítő ogy-határozatot. Nem nyitunk a Fidesznek újabb lopási felületet, továbbá a 4 millió szegénynek, az éhező gyerekeknek, a hónapokig műtétre váró betegeknek nem tudnánk ezt az értelmetlen pénzszórást megmagyarázni. Szép estét mindenkinek.”

Hát így.

Igen, így önti elénk nagy igazát, mint a gyöngyöt a disznóknak egy minden porcikájában felelősségtől átitatott politikus „egy évtizedes nemzetgazdasági és társadalompolitikai programról”. Igaz, az évtizedes programot még valamikor februárban fogalmazta meg a párt, bár akkor még nyilván nem értesült arról, hogy kérem itt bizony lopnak. Lopnak, mint egy depressziós, kleptomániás szarka. Illetve szarkacsapat. A szocialisták egyik volt elnökhelyettese például olyan rutinnal tette mindezt, hogy azóta sem tudjuk, honnan, kitől, kinek lopott, egyszer csak furcsa eurómilliók jelentek meg a számláján.

És hát a négymillió szegény. Az is komoly, megfontolandó érv. Igazán megható, amikor felelős politikusoknak „könnybe facsarodik a szívük” a nálunk tomboló szegénység láttán – mégpedig olyannyira, hogy rögvest menetelni kezdenek, élükön milliárdosokkal Battonyától Nemesmedvesig –, ám elgondolkodtató, hogy ez a határtalan együttérzés rendre ellenzékben jelentkezik. Annyi bizonyos, hülye betegség. Csak akkor látnak szegény embert, tapasztalnak dühöngő rasszizmust, akkor nyomorog az egészségügy, kerül bajba az oktatás, és akkor sanyargatja adó- és rezsicsökkentés a szerencsétlen állampolgárt.

De az is igaz, ők mindenre tudják a megoldást. Digitális táblát kapnak az iskolák, milliós, egyébként reklámszámítógépet beleépített kakaóelhárító programmal az óvodások, ötszázezerért biciklit a postások, a kórházakban pedig a legmodernebb CT-k helyett páncéltörő ágyúknak is ellenálló széfet a hónapokig műtétre váró betegek. És persze a sokak által áhított adóemelés is megoldható, sőt, harcos nyugdíjasszervezetek követelik, hogy tagjaiktól ne csak a tizenharmadik havi nyugdíjat vegyék el, hanem az utazási kedvezményt is, viszont május elsején megint legyen ingyenvirsli és luftballon.

Ami pedig magát az olimpiai jelentkezést illeti, nem is olyan régen még így írt erről Kunhalmi Ágnes budapesti MSZP-vezér: „Már a tervezés megkezdése is új keretet adhat mindannak, ahogy társadalomról, gazdaságfejlesztésről, szegénységről, sportról és politikáról gondolkodunk Magyarországon, mert a tervezés maga a változás: esélyt teremt, hogy civil közösségek, öntevékeny csoportok, egyetemi tudásközpontok, szakszervezetek, gazdasági közösségek, közéleti szervezetek és politikai pártok más hangon, toposzaikat megkerülve beszéljenek egymással az ország és Közép-Európa jövőjéről.”

Hát itt az új, gőgösi hang meg a toposzkerülés. Itt a lopás vadonatúj attitűdje. Mit lehet erre mondani?
Lopunk, lopunk, lopogatunk, de a maradékból azért valami mégiscsak épül. Hol egy autópálya, hol egy színház, hol egy kormányzati negyed – na nem, ez tévedés, ott csak néhány villa épült az ellopott pénzből –, hol egy stadion vagy uszoda. Igen, az is igaz, ezeknek az árából sok-sok lélegeztetőgépet lehetne venni, és akkor mi lennénk a tízmillió lélegeztetőgép boldog országa. De, istenem. Olykor-olykor, egyszer-egyszer másra is lehet költeni, esetleg valamit alkotni, maradandót építeni. Tornyot, házat, hazát. Nem elfüstölni a pénzt, mint Csillebércet, a KISZ-vagyont, az MSZMP-hagyatékot vagy a szakszervezetek örökségét. Akik most harsányan tolvajt kiáltanak, akkor vajon miért hallgattak? Mindenesetre ilyen szakmai háttérrel, ilyen sokat próbált emberekkel nemcsak olimpiát rendezhetnénk, hanem még futball-világbajnokságot is. Hiszen ezek között még Sepp Blatter is csak kispályás lehetne.

Mondjuk ki, Lenin örök: loptunk, lopunk, lopni fogunk. Úgy nemzetileg összeborulva, de akár már a határainkon is átnyúlva. De vajon azok, akik legutóbb egy egész székházat eltapsoltak, miért kiáltanak most tolvajt? És ha már az utolsó leoltotta a villanyt, a villanyszámlát miért felejtette el rendezni?