Vélemény és vita
Tengernagy és turul
Van ez az obeliszkünk, ugye, Madéfalva kellős közepén, és amióta ott áll, történelmünk egyik legvéresebb és legfájdalmasabb pillanatára emlékeztet.
A történetet lassan mindenki ismeri. Az is, aki az emlékmű szomszédságában nőtt fel, de a buszokkal szép számban érkező magyarországi turistacsoportok körében is hamar elterjedt Mária Terézia kegyetlensége. Nem is telik el nap, hogy valaki ne tisztelegne a székely hősök emléke előtt már idestova 1764 óta, amikor a császári csapatok több száz székelyt mészároltak le. Az osztrák császárnő ugyanis négy évvel korábban elrendelte a székely határőrség újbóli felállítását, véreink azonban sérelmezték, hogy idegenben is kell majd szolgálniuk, és nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat katonai szolgálatuk fejében. Végül kétezer-ötszáz székely összegyűlt Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmazott Mária Teréziának. A császári csapatok azonban 1764. január 7-én váratlanul rátámadtak a falura. Megtörték az ellenállást, patakokban folyt a vér. Éppen ezért Madéfalva hidegrázós hely.
Ott, a Siculicidiumnak nevezett vérengzés emlékoszlopánál elhalkul a száj, csak a szív dobog csendesen, méltósággal. Az elhunyt hősök emléke kötelez, és fent, az obeliszk tetején a székelyek leghíresebb turulmadara veti vigyázó szemeit az alant állókra. Ott pedig bizony senki nem sajnálja sem a virágot, sem a nemzetiszín szalagokkal díszített koszorút. Még az átkosban is került egy-két kokárda vagy virág, amit aztán persze azon nyomban eltüntettek az „illetékesek”.
Nos, a minap ebben a miliőben szokatlan eseménynek lehettek tanúi a madéfalviak. Ott, a turul alatt nem akárki rótta le kegyeletét, hanem személyesen Constantin Ciorobea flotillatengernagy, a román haditengerészet vezérkarifőnök-helyettese és Marius Giurca dandártábornok, a csíkszeredai hegyivadász-zászlóalj parancsnoka. A román haditengerészet képviselői több napja Székelyföldön toboroztatnak tengerész katonákat, és azt állítják, a székelység iránti gesztusként koszorúzták meg a Siculicidium madéfalvi emlékművét.
Constantin Ciorobea a rendezvényen elmondta: az emlékmű az akaraterőt, kitartást és szilárdságot jelképezi, amellyel az itt élők őrizték és védték értékeiket, kultúrájukat az osztrák császári erők ellen. Szerinte ez példaértékű minden nemzet számára. Ciorobea arról a vendégszeretetről is említést tett, amelyet turistaként tapasztalt a környéken pár évvel ezelőtt.
Nincsenek szavaim. Ilyenkor azért érdemes egy kicsit elgondolkodni, hova, milyen szintre jutott el az elmúlt több mint két évtizedben a magyar-román viszony. Amikor választási év van, akkor aki teheti, nemcsak reggelire, de még vacsorára is székelyt eszik. Amikor attól habzik a politikusok szája, hogy Székelyföld mint olyan, nem is létezik. Amikor éppen ismét betiltanák a székely himnuszt és zászlót.
Ekkor jön egy román flotillatenger-nagy, meghajtja fejét legszentebb madarunk alatt - s akkor Horthy viszonyulását a turulhoz szóvá sem tettem. Nem térek magamhoz. Hol van Falus Ferenc? Kéne egy vödör jég.