Szabó Palócz Attila

Vélemény és vita

Társasjátékok

Álláspont. A világpolitika egy társasjáték, mindig is az volt, legfeljebb a szabályai változtak néha

A világpolitika egy társasjáték, mindig is az volt, legfeljebb a szabályai változtak néha, s így ma már a felfegyverzett seregek helyett inkább diplomaták, gazdasági szakemberek hada vonul csatába. S úgy ülnek le a játéktábla mellé a politikusok, elnökök, vezérek, választott vezetők, kormányfők és kancellárok, ahogy más alkalmakkor a család jön össze egy izgalmas játszmára, általában ünnepekkor, vagy a hétvégi ráérő szabadidőben. Az asztalon kiterített, keményebb fajta kartonpapírra nyomtatott játéktábla ezúttal Európa térképét mintázza, a játékmezők pedig egy-egy ország fővárosát jelölik élénk színekkel, megfelelően sorszámozva, így határozva meg a fejlemények várható menetét. A stációkat, amelyeket ebben a társasjátékban végig kell járni. Megítélés kérdése is lehet, hogy sokalljuk, vagy kevésnek tartjuk…

Ebben a játszmában azonban Vlagyimir Putyin orosz elnök, habár itt ül az asztalnál, most nem vesz részt – övé a célmező. Ezért inkább csak fogadja a látogatókat, akik egy-egy körben áthaladnak, vagy belépnek hozzá. Kicsit eldiskurálgat velük, tárgyalnak, egyeztetnek, szerződéseket írnak alá, aztán megy minden szépen tovább a játékszabály által meghatározott medrében. A játékosok összenéznek: ki a következő, ki dob, kinél a kocka?

Csütörtökön Matteo Renzi olasz miniszterelnök dobott, s úgy hozta a forgandó szerencse, hogy belépett a célmezőre. Moszkva! A Gazdálkodj okosan!-ban ez mindig a legnagyobb szerencse, mert hatalmas nyereménnyel jár, a világpolitikában azonban kicsit másként alakulnak ilyenkor a fejlemények. De akárhogy legyen is, az okos gazdálkodással mindez szorosan összefügg.

Érdekes kettősségeket figyelhetünk meg ugyanis az utóbbi hetek világpolitikájának alakulásában az Oroszországgal fenntartott viszonyban. Egyfelől sokszor hangoztatják, hogy újabb és újabb szankciókat kell bevezetni, szigorítani, fegyelmezni, megregulázni, és a hatalmas állam elszigeteltségéről beszélnek. Másfelől azonban mindenki igyekszik tárgyalni az orosz elnökkel, keresi vele a megegyezés lehetőségét. Nemrég Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia elnök dobott, majd Orbán Viktoron volt a sor. Most pedig Renzi következett. Éppen erre reflektált tegnap Giró-Szász András, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, amikor a távirati irodának azt mondta: „Matteo Renzi az orbáni úton jár, ez is a fordulatot mutatja Európa Oroszország-politikájában.”

A társasjátékban persze nagyon fontos a szerencse – ki gurít hatost, és kinek a dobása lesz csak egy halvány ketteske –, s mégis, mindig az jut előbbre, aki az adott feltételek mellett is ügyesebben játszik, jókor meghozott jó döntésekkel, megfontolt lépésekkel halad, és sakkozó módjára tervezi meg a követező lépését. Néhány hete még attól volt hangos a magyar ellenzék, hogy Orbán Viktornak nem lett volna szabad megvendégelnie Vlagyimir Putyint Budapesten, mert ezzel „megbontja az európai egységet”, meg „szembefordul az unió külpolitikájával”, meg ilyesmi… Érdekes. Tessék most akkor a Renzi-látogatás miatt is tiltakozni, hiszen ez az elvetemült olasz a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokról is tárgyalt Putyinnal – a G7-ek újabb szankciós fenyegetései ellenére is –, és csakis a saját érdekeit nézi.

S ha már tiltakozás, akkor a magyar belpolitikában itt van napjaink másik hangosan kidoboltatott – a hajánál fogva előrángatott – kézenfekvő témája, a Buda-Cash–botrány miatt előkerült takarékszövetkezeti törvény. A szocialisták most azzal támadtak rá Áder Jánosra, mert visszaküldte a parlamentnek azt a törvényt, amelyet a szavazáson ők maguk is elutasítottak, majd követelték, hogy a köztársasági elnök ne írja alá. Nincs jelentősége persze, mert akármit szavazzon is meg a parlamenti többség, az ellenkezőjét követelik, mintha benne lenne a munkaköri leírásukban. Pedig Áder épp a kedvükre tett azzal, hogy visszaküldte megfontolásra… És akkor még hosszan sorolhatnánk, hány és hány jele van annak, hogy egy másik társasjáték szabályait viszont senki sem ismeri idehaza az ellenzékben. Ennek a neve pedig: reálpolitika.
Teljesen mindegy, hogy kinek és mi a véleménye Vlagymir Putyinról, egy reálpolitikusnak a fekete ördöggel is tárgyalnia kell, ha egy olyan nagyhatalom vezetője, mint Oroszország, s akkor még a gázfüggőségről nem is beszéltünk. S tudja ezt Angela Merkel, tudja Francois Hollande, akárcsak Matteo Renzi. Épp csak a megújult Kossuth téren nem lenne szabad erről tudomást venni… Aki így viselkedik a reálpolitikában, az hamarosan a világpolitikában is vesztésre áll majd.

Nos, uraim, ki következik, kinél van a dobókocka?

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom