Vélemény és vita

Szomorú karácsony

Álláspont. Szomorú és dühös karácsony ez. Hibáink nyilvánvalók. Még akkor is, ha pontosan értem, miért nem köszönhetett még be béke és a konszolidáció.

Muszáj frontokat nyitni. Értek mindent. Ez a kor nem zsoltáros kor. De ha igen, ha ritkán mégis azzá válik, akkor azt a zsoltárt férfihangra kell írni.

De lehetett volna szebben. Elegánsabban. Türelmesebben. Lehetett volna. S majd lehet is. S e fogadalom előtt haragudhatunk önmagunkra. Mindannyian. S szégyenkezhetünk, amiért odáig is eljutottunk, hogy a nyilvánosság gonosz tereiben estünk egymásnak. Ezt nem lett volna szabad, és soha többé nem tehetjük meg. Hiszen erre várnak. Ők.

Ez most a legszemélyesebb névmásunk, ez az ők. Akik megszállták a nyilvánosság virtuális és gonosz tereit. Ugyanaz a húszezer szerencsétlen rohangál tüntetésről tüntetésre, de a virtuális térben már forradalmat csacsognak a dróton rángatottak, akiket megvettek, s akik eladták a lelküket. Ezt onnan lehet tudni a legbiztosabban, hogy ezzel vádolnak meg mindenkit, aki nincs ővelük. Meg aztán, Ulfkotte megírta, hogy irányítja kézi vezérléssel az amerikai – és az összes többi – titkosszolgálat a nagy és „független” világlapok újságíróit. Akik naponta írnak valamit a „fasiszta” Magyarországról. Mert Magyarország rossz ország mostanában. Ukrajna a jó ország mostanában. Hiszen ott sikerült már megvalósítani a forgatókönyvet. Megvolt a „lázadás” a Majdanon. Odasietett sok amerikai gazember, és meglapogatta sok ukrán náci hátát. Aztán az amerikai alelnök fia gyorsan beszállt az ukrán gázipari óriáscég igazgatótanácsába. Hamarosan privatizálják majd az ukrán gázvezetéket, és attól fogva majd ők döntik el, hova, kinek, mennyiért megy gáz. Jut is, marad is. Jó, zsíros termőföld is van Ukrajnában. Az is mind amerikai cégeké és gazdáké lesz, terem majd rajta sok jóféle GMO-s kukorica. Ennyi kell csak ahhoz, hogy egy ország jó ország legyen.

Magyarország rossz ország. Fasiszta ország. Ha holnap kivennénk az alkotmányból a GMO-tilalmat, hatalmasat lépnénk előre a demokrácia irányába. Ha pedig lemondanánk végképp és véglegesen önmagunkról, mintaországgá válnánk. Ezt szeretné a húszezer hivatásos tüntető is.

Döntő többségük a középosztályból jött, és a mamahotelben lakik. Abból a középosztályból, amely amúgy a legtöbbet kapta ettől a kormánytól adókedvezmények, családi adózás, szociálpolitikai juttatások formájában. És nagyon helyes, hogy ez a kormány támogatja ezt a középosztályt, mert e nélkül nincs semmi sem. Azt a Gyurcsány-féle gazemberek és elvtársaik képzelik csak jónak, hogy legyen néhány milliárdos, és a segélyeken tartott prolik tengere. Igen, a középosztályt kell megerősíteni és felemelni először, nincs más helyes és jövőbe mutató politika. Ám ez a középosztály most hőbörög évi ötezer forint autópályadíj miatt. Az napi tizenhárom forint. Ha ennek a középosztálynak nincs erre pénze, akkor valóban ott a helye a Che Guevara-zászlók alatt, a Lenin-fiúnak öltözött felesleges kaparékok között.

De ha már forradalmasat játszotok, akkor jó, ha tudjátok: Úristen ne adja meg, hogy egyszer nektek kelljen félnetek. Mert a mi türelmünk majdnem végtelen, de ha egyszer megindulunk, akkor nem állunk majd meg.
Mert itt nem lesz Ukrajna, soha sem. Nem lesz puccs, amelyet Amerikából suttognak, vezényelnek, pénzelnek. Szomorú, dühös karácsony még lehet. De ti nem lehettek soha.

Csak akkor, ha mi feladjuk. Ha elhisszük a virtuális térben játszott forradalmat. Volt már ilyen. Kun Béláék és a Lenin-fiúk el tudták hitetni egyszer, hogy ők a társadalom, a többség. De akkor egy lebénult, háborúban elvérzett Magyarország állt némán a borzalommal szemben, százharminchárom napig.

Százharminchárom napotok lehet nektek is. Több nem. S persze azért ideje felemelni a fejünket. Elég volt a némaságból, az ijedtségből, a tanácstalanságból. Elég volt a vádaskodásból is. Azzal kezdtem, hogy hibákat követtünk el. Ezek megbeszélése nem maradhat el. De most össze kell zárnunk. Mert ezek csak akkor hihetik el önmagukat és önmagukkal a társadalmat, ha mi meghunyászkodunk. Azt pedig nem tehetjük. Még hogy „ciki fideszesnek lenni”? Nem. Nem az. Sőt! Az egyetlen, ami nem ciki. És a jobboldali értelmiség (van ilyen?) is felfoghatná már egyszer, nem az a dolga, hogy a miniszterelnöki évértékelőn ott tolongjon a Millenárison, hanem hogy üvöltsön, amikor méltánytalanság éri ezt a kormányt és a polgári közönséget, amikor amerikai ügyvivők lépnek ki a szerepükből és játsszák itten a helytartót, amikor a nyilvánosság legócskább gazemberei hazudoznak összevissza mindent. Nem a sarzsiért és a pozícióért kell csak sorba állni, de ha kitör a háború a Soros pénzén, akkor ki kell állni az első sorba.

„ Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból” – mondta Jézus. Aki ismét megszületik ám, ezen a szomorú és dühös karácsonyon is. S szól a zsoltár is, de férfihangra:
„Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz? / A csillagok örök forgása néked forog / és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog / a te bünös lelkedért.”

Ehhez képest lehet megélni mindent. Ehelyett lehet elhinni, hogy ők a jövő. S ezt lehet lecserélni napi tizenhárom forintra. De lehet élni ehhez méltóan is.

Tessék választani…

 

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom