Szobrok, sorsok

Az volt az írás apropója, hogy az angyalföldi Dagály utca és a pesti hídfő közötti rövid utcaköz sarkán, az óvoda falán még mindig ott díszeleg a szovjet emigráns kommunista, Karikás elvtárs emléktáblája.

Hogy még most is ott található-e, én nem tudom. Nem járok arra, de az biztos, hogy Budapest XIII. kerületének belső városnegyede a főváros egyik legbalosabb identitású része.

Mostanában, bokros teendőim lévén a Margitszigeten – amely szintén a XIII. kerülethez tartozik! –, olykor végigsétálok a premontrei Szent Mihály-templomtól délre sorakozó, híres-neves magyar nagyságok szobrai mellett, a művészsétányon. Ady Endre, Jókai Mór, Katona József, Tompa Mihály, Radnóti Miklós, Kodály Zoltán, Izsó Miklós és más kiválóságok portréi között megakadt a szemem Gábor Andor nevén. Hallottam róla, hogy a rendszerváltozás utáni években valakik több ízben is megrongálták, meggyalázták a szobrát. Később, az „új rézkorszakban” – a hírhedt, szervezett fémlopások idején – „ismeretlenek” el is csórták a bronzot. Az övével együtt a híres emberek fémbe öntött alkotá­sait is elvitték a gyűjtők, az illetékesek már arra jutottak az ismétlődések láttán, hogy a helyükre kőből faragott emlékműveket állítanak. Gábor Andor szoborügye elkülönítendő a nevezett magyar írók, költők, művészek sérelmére elkövetett gaz­ságoktól. Kakukktojás Jókai, Ady, József Attila, Radnóti, Izsó és Kodály között.

Greiner (Pinchas) József kishivatalnok és Grósz Emma fiaként született 1884-ben a dél-somogyi Rinyaújnépen. Budapesten tanult egyetemen, már akkor cikkeket írt a Polgár, az Egyenlőség és más baloldali lapokba. Az 1910-es években felkapott pesti kabarészerző lett, sikereket ért el a vígjátékaival, szatirikus írásaival. Az 1918 őszi polgári forradalomban a Nemzeti Tanács politikai köréhez tartozott. Gábor Andor még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt közeli kapcsolatba került Kun Bélával. Részt vett 1919-ben a proletárdiktatúrában, a kommün alkonyán felajánlotta lakását Kun Bélának menedékül. A bukás után börtönbe került, azonban néhány hét múlva kiszabadult, Bécsbe szökött, és ott telepedett le. A radikális kommunista Bécsi Magyar Újság munkatársaként a szélsőbaloldalt erősítette, mélyen hallgatva a kommün alatt történt rémtettekről; túlfokozva a „fehérterror” áldozatainak számát. (Horthyék tömegével kiadták a Szovjetuniónak a diktatúra nemkívánatos szereplőit)

Gábor Andort 1925-ben kiutasították Ausztriából, onnan Párizsba települt át, de mivel onnan is kitoloncolták, Berlinbe helyezte át a székhelyét. Később, 1933-ban a sztálini Szovjetuniót választotta új hazájául, a legsötétebb időkben szerkesztette az Új Hang című propaganda-folyóiratot. Magyarországra 1945-ben tért vissza, Rákosi, Gerő, Péter Gábor, Farkas Mihály, Illés Béla és más kiválóságok társaságában. A szélsőbaloldali Szabad Nép, a Világosság és más kommunista propagandalapok tollnoka, heccírója lett, 1953-ban halt meg.

Első köztéri szobrát Kaposvár nyerte el, Schaár Erzsébet 1970-ben készült bronzbüsztjével, az emlékoszlop ott áll a Gábor Andor téren. Margitszigeti fejszobrát Domonkos Béla alkotta 1984-ben, ami egyszer áll, másszor fekszik, de a legjobb mégis az lenne, ha elvinnék elvtársai közé, a Szoborparkba.