Máté T. Gyula

Vélemény és vita

Szivárvány

Álláspont. Na de ezek a fránya görögök nem akarnak ünnepelni!

Fekete bőrtanga frissen olajozott, izmos férfitesten, a nyolcvanas évekből visszamaradt idomokat lengető, késő ötvenes német vendég-pincérnő pár és a rikító buszplatón riszáló, nemtudommilyennemű valaki – nos, ez az, amit vasárnap nem fognak látni Athén utcáin. Pedig Facebook-profiljaikat a görög sztárvilág jelesei is szivárványszínűre festették, miután az amerikai legfelső bíróság zöld utat adott az azonos neműek házasságkötésének. Ünnepelni kell most minden jobb embernek a világon, utcán, boldogan, harsányan és önfeledten – hiszen mi fontosabbat ért el az emberiség a diétás kóla feltalálása óta?!

Na de ezek a fránya görögök nem akarnak ünnepelni! Sőt nemcsak ünnepelni nem akarnak, de nem fogadják el az Európai Unió, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap feltételeit sem arról, hogy hogyan másszanak ki a válságból. Ők vasárnap népszavazni akarnak erről. Teljesen igaza van a jó Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének, amikor azt mondja, hogy piszok populisták ezek az athéniak, mert milyen övön aluli húzás már az, hogy egy demokráciában a démoszhoz, azaz a fránya néphez fordulnak. Fogadják el a trojka által „javasolt” reformcsomagot, aztán kapnak újabb kölcsönt a túléléshez.

S most egy pillanatra álljunk meg: a görög csőd nem azért következett be, mert Hellászban mindenki többet zabált és költött, mint amit megengedhetett magának. Azért következett be, mert a fent említett két pénzügyi intézmény, az Európai Unió multinacionális pénzintézetei milliárdszámra öntötték az országba a dollárt és eurót. A most oly bölcs unió urai pedig a kecsegtető haszon, néhány nagyobb baráti megrendelés miatt bevették az eurózónába az arra tökéletesen felkészületlen Görögországot. A tonnaszámra érkezett olcsó hitelből valami csurrant-cseppent az átlaggörögnek, de a zömét az akkori elit nyúlta le. Ők zabáltak, ők költöttek. Ez nem volt újdonság akkor sem, amikor eladósították Görögországot, és nem az most sem. Összeesküvés-elmélet az, hogy ez arra kellett, hogy az országot a totális összeomlás után fillérekért felvásárolják, vagy csak korrupció és ostobaság?

A magát radikális baloldalinak nevező Alekszisz Ciprasz vezette Sziriza azért nyerte meg a választásokat tavaly, mert azt mondta, hogy „levágja” a korrupt hivatalnokok és politikusok kezét, nem enged a trojka megszorításköveteléseinek, sőt növeli a szociális kiadásokat is. Ugyanakkor marad az euró, és marad az uniós tagság is. Épphogy bécsi cukrászdát és fullos BMW-t nem ígértek minden rájuk szavazónak.
Be lehetett volna tartani ezeket a választási vállalásokat? Nem. Ciprasz, miután roppant baloldali módon koalíciót kötött az egyik szélsőjobboldali pártocskával, elkezdte kijátszani a görög plebszet Brüsszellel. Otthon az uniós urakra, Brüsszelben a lázadozó görög melósra mutogatott. Tisztában volt azzal, hogy ha a trojka feltételeit elfogadja, néhány héten belül elsöpri a népharag, ha nem, becsődöl az ország, és a végeredmény szintén csúfos hatalomvesztés lesz. S ekkor jött az isteni idea: a népszavazás. A görögök természetesen elutasítják az ultimátumot, a milliószámra érkező nemmel Ciprasz kvázi felhatalmazást kap arra, hogy keresztülvigye saját reformterveit. Különböznek ezek a trojka által ajánlottól? Hogyne, úgy tíz százalékban.

Ott van például a nyugdíjasok kérdése. A trojka hatvanhét éves korhatárt és radikális nyugdíjcsökkentést akar, Ciprasz legfeljebb pár évet és pár százalékot engedne. Mondhatnánk, igazi szocialista szabadságharcos ez az ember. Csakhogy a történet nem ilyen egyszerű. Az elöregedő Görögország jelenleg az eurózónában a GDP-hez viszonyítva a legtöbbet költi a „szépkorúakra”.

Ténylegesen persze csak az európai középmezőnyben van a görög nyugdíj. Odahaza viszont még nagyobb a különbség: a görög nyugdíjasok több mint fele kevesebbet kap havonta a helyi szegénységi küszöbnél. A nyugdíjpénzek zöme egy szűk réteghez megy, ők többet kapnak, mint amennyi a teljes, jutalmakkal és jutalékokkal kiegészített utolsó fizetésük volt. Ki nem találják, kik ezek… A bankok és más pénzügyi intézetek felső és középvezetői, az állami hivatalnokkar krémje. Az „egyszerű dolgozó ember” érdekeinek védelmét zászlajára tűző Ciprasz-féle szélsőbal-szélsőjobb szivárványkoalíció ezen nem hajlandó változtatni. Mint ahogy a plebsz érdekei miatt tart ki valószínűleg amellett is, hogy a görög nyugdíjpénzeket több mint százharminc alap kezelje. De a legjobb, amit a „megújuló, rendszerkritikus progresszív baloldal” lánglelkű vezére kihúzatott az EU–EKB–IMF követeléslistájáról: a luxusadó kiterjesztése a tíz méternél hosszabb jachtokra. A baloldali Ciprasz megvédi „munkás népét”!

Annyira baloldali ez az ellenállás, mint a Magyar Szocialista Párt hét végi Horn Gyula-emléktúrája Sopronban. Biztosan elhívták oda vasfüggöny-maradék-nézegetőbe azokat a tízezreket is, akik a „szocialista ikon” privatizációs lendületének köszönhetően veszítették el munkájukat és jövőjüket. No meg azokat, akik az áram és egyéb szolgáltatók külföldi zsebrevaló-kiárusítása után addigi számlájuk többszörösét látták a sárga csekken.

De vissza Athénba. A görögöket most a korábbi bűnöket eltörölni ígérő Ciprasz segítségével – vajh, miből és mennyiből is lett pártja pár év alatt egyszázalékosból választási győztes? - belekényszerítették a két rossz közötti választásba. Jó megoldást Budapestről nem lehet mondani, a görögöknek maguknak kell eldönteniük, hogy meddig hagyják megvezetni magukat. Brüsszelben pedig esetleg érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy nem jó az a szövetség, amelyben ilyesmi előfordulhat, és amelyben hagyják és ösztönzik, hogy ez előforduljon. Talán el kellene engedni Görögországot és újragondolni az uniót. Persze mi is lenne a brüsszeli bürokratákkal, ha hirtelen kiderülne: uniót is lehet jobbat csinálni, sőt, az unión kívül is van élet.