Szétlopott falu a Tarna partján

Az inkriminált település egy 1200-as lélekszámú zsákfalu Heves megyében, négy kilométerrel délre az M3-as autópálya 90 km-es lehajtójától. Az enciklopédia szerint Tarnazsadány Árpád-kori alapítású község, az egyik honfoglaló – Aba – nemzetség ősi birtoka volt. Középkori hívei a 14. században Csák Máté nagyúr oldalára álltak Károly Róbert királlyal szemben, emiatt a rozgonyi csatavesztés okán elveszítették javaikat. Eger várának 1687-es visszavételekor a helység elpusztult. A 18. század elején díszes Almásy-kastély épült a határában, amelyet 1940-41-ben lebontottak. Ki tudja, miért?

A jelenlegi helység és történelme nem tartozik az ismert kulturális nevezetességek közé. Viszont elismerésre méltó teljesítmény, hogy amíg a nagy háborúk után újratelepült Zsadány népessége 1787-ben 724 fő volt, 1869-re már 1348-ra növekedett. Egy hosszú időszakot átfogó pangást követően, 2001-ben, a település mindössze 1355 lakost számlált, miközben az összeírás adatai szerint Tarnazsadány összlakosságának cigány etnikumú kisebbsége 21 százalékot tett ki. Tíz évvel később a már fogyatkozó népességű, 1217 főnyi település roma hányada elérte a 49 százalékot. Frissebb adatot azóta nem ismerünk, de aligha esett lefelé a cigány falubeliek részaránya.

Visszatérve az újság hat képpel illusztrált riportjához: a helyben lakók véleménye szerint „az ott élő, szegény, de dolgos emberek valósággal rettegnek. Azt mondják, hogy még a szárítókötélen lógó vizes ruhák sincsenek biztonságban, azokat is ellopják és pénzzé teszik azok a tizenéves fiatalok, akik faluszerte fosztogatnak”. Több ízben kifosztották a község egyetlen gyógyszertárát, amelyet emiatt végül bezárt az üzemeltetője, s ha valakinek orvosságra van szüksége, kénytelen a környező településekről beszerezni.
A vasrácsokkal védett kirakatú helybeli kisbolt még tartja magát, ámbár ott is panaszkodnak, mert hetenként legalább kétszer is betörik a tárolóból az ablakot, és bemásznak, hogy néhány apróságot elvigyenek és eladjanak. „Már meg sem lepődünk, ha reggel a kinti tárolóból eltűntek a gázpalackok, csak nyugtázzuk, hogy megint itt jártak a fiatalok” – mondja az egyik bolti dolgozó. Többek elmondása szerint számos ház van, ahova úgy jutottak be, hogy felgyújtották a hátsó ajtót, csontig kirabolták az épületet, amelyet azután lebontottak, és az összes építőanyagát elhordták.

Így megy az élet Tarnazsadányban. A falu lakói pontosan tudják, hogy kik azok a tízfős tolvaj bandákat alkotó bűnözők, akiket ha a betörések nyomán el is fognak a rendőrök, legfeljebb kisebb büntetésekkel megússzák az ügyet.

Kolompár Dániel levélben kért segítséget a lap szerkesztőségétől. Elmondta, hogy hozzá is beosontak éjszaka a kerten keresztül, azt hitték, hogy nincs otthon senki. Éppen a fáskamrában találták a feleségét, s nagy szerencséjük volt, hogy nem esett komoly baja, mondja: „mert ha elkaptam volna őket, nem bántam volna kesztyűs kézzel velük”.

Kolompár úr kamerával és a kutyájával próbálja távol tartani a hívatlan vendégeket: „így teszi ezt szinte minden második szomszédom is”. Dobi István, Tarnazsadány polgármestere is nyilatkozott az újságnak. Szerinte is rettegnek, hogy legközelebb mikor törnek be hozzájuk, „hiába építettünk kamerarendszert az egész faluban, az sem tartja vissza a bandát. A polgárőrség is próbálja felvenni a harcot ellenük, de egyelőre sikertelenül”. Ami pedig a rendőrséget illeti: nem áll a helyzet magaslatán a Tarna töltésén. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság illetékese közölte, hogy két körzeti megbízott lát el szolgálatot a községben. Ugyanakkor öt vagyon elleni bűncselekményről kaptak bejelentést.

Úgy tűnik, a helyzet ennél jelentősen erősebb védelmet igényel a tarnazsadányi lakosság védelmére, beleértve a tisztes becsületű Kolompár Dániel biztonságát is. Különben minden megy tovább a maga járásán.