Szemétségek

Mámorító időszakot élhetnek meg a napokban az Európai Hulladékcsökkentési Hét résztvevői: a Földet megmenteni kívánó aktivisták mumusa az idén a termékek csomagolása, amely aztán hazaszállítva felesleges szemétként jelentkezik a háztartásokban. Borítékolható, hogy a jeles eseményen a látogatóknak újrahasznosított papírból készült brosúrákat osztogatnak, amelyeket ugyan senki nem olvas el, de legalább zöld és cuki, mert újrahasznosított. A rendezvény szervezői nem is vállalták túl magukat, céljuk egyelőre körülbelül annyi, hogy felhívják a figyelmet a csomagolási hulladékok jelentette gondra. Az egy hétig tartó lufihámozásnak bizonyára meg is lesz az eredménye, néhányan majd kitüntetik egymást, a tizedik széksor környékén jó kis uniós pályázatok jóárasításának ötletei is megszületnek, és a nagy célt is teljesítik: túl lesznek az egész tanácskozáson.

A Föld közben valóban egyre növekvő szeméttengerben fuldoklik. Számos hasonló bágyadt konferenciáról olvashat az érdeklődő, de még egyiken sem tették fel a kérdést például a nagy gyorsétteremláncoknak, hogy kívánják-e a jövőben az emberi fogyasztásra egyébként alkalmatlan hamburgerüket hat helyett mondjuk mindössze két réteg stanicliba csomagolni, ha már az egész tíz percen belül amúgy is a három méterre lévő kukában végzi. Fel kíván-e lépni bárki az emberiség egyik legtitokzatosabb háttérhatalma, a műanyagzacskó-lobbi tevékenysége ellen, amelynek tulajdoníthatóan a bolygónak már nincs olyan eldugott szeglete, ahol ne hordaná a szél a szemetüket. Felvállalja-e valaki azt a szélmalomharcot, hogy felvilágosítja az emberek tömegeit: az áruházban megvásárolt két kiflit és az egy darab, akciós, újrahasznosított műanyagokból készült pogácsát ne rakják hat zacskóba, és ne vigyenek haza belőle még tízet, hiába lesz jó otthon krumplit pucolni. Apropó, krumpli: Kaliforniában kalandozó ismerősöm a Facebookon tette közzé, hogy az ottani áruházláncban egyenként vákuumfóliázzák a gumókat, így a tudatos vásárlók fellélegezhetnek, hogy hiába tapogatta össze előttük bárki, ők elsőként csomagolhatják ki. Egy okkal több azok számára, akik szerint fajunk megérett a pusztulásra.

Egy tanárom azt mondta, hogy az emberiség döntő része nem idióta, de rohamtempóban közelít afelé. Megkockáztatom, hogy az Európai Hulladékcsökkentési Hétnek néhány elképesztően eredeti ötleten túl – gyűjtsük össze a staniclit meg a pillepalackokat, aztán majd jók lesznek valamire – semmilyen érdemi hozadéka nem lesz. A messze az értéke fölött szemlélt európai ember – már amelyiket közülük érdekli ez egyáltalán – szájtátva nézi, hogy Afrika és Dél-Amerika közepén vannak olyan országok, amelyek egyszerűen betiltották a műanyag zacskót, s használatáért súlyos büntetéseket szabnak ki a hatóságaik. Ők talán már rájöttek, hogy a szemetet nem elsősorban gyűjtögetni kell, mert akkor csak gondjainkat halmozzuk. Elő sem szabad állítani, ugyanis az újrahasznosító iparág zseniális húzása már már működik: amiből tegnap ettünk, ittunk, azt holnap cipőként, telefonként meg akciós pogácsaként vetetik meg velünk, és a termékek csereszabatosak, szabadon behelyettesíthetők egymással. Mindezt persze nagyon szépen becsomagolva, hogy a konferenciáknak is lehessen témája.