Pordány László

Vélemény és vita

Szakítópróbák

Továbbra sem lezárt a hatalmas Kanadában Québec elszakadásának kérdése.

Nyitva tartják egyebek között a nyelvi probléma révén: Québecben az angol nyelv elnyomásának egyre újabb és újabb jelei mutatkoznak. Aki járt a tartományban, tudja, hogy angol nyelvű föliratok például csak elvétve olvashatók. Ami egy alapvetően angolszász országban (legalábbis korábban így hívtuk) enyhén szólva is eleve furcsa. A legújabb rendelkezéssel azonban most a tartomány legnagyobb városában, Montrealban a Sacré-Coeur kórházban teljesen megszüntették (gyakorlatilag betiltották) az angol nyelv használatát, beleértve az írásbeli és a a szóbeli (orvos–beteg közötti!) kommunikációt is, miközben a város lakosságának mintegy fele angol nyelvű. Ennek tükrében elképzelhető, hogy milyen lehet a helyzet a tartományi fővárosban, a kilencven százalékban francia Québec Cityben. Mellesleg a leköszönt miniszterelnök angoltudását személyesen megtapasztalhattam; nem tudom, átment volna-e egy magyarországi középfokú nyelvvizsgán. Miniszterei közül sem sokan tudnak rendesen angolul.

Ottawában, az ország fővárosában viszont a legtöbb szövetségi politikus – köztük maga Harper miniszterelnök is – jól beszél franciául, szinte nincs olyan beszéde, amelynek egy részét ne franciául mondaná el.

Létezik ráadásul Kanadában egy másik szeparatizmus, ha nem is így hívják (néha keleti parti nacionalizmusként emlegetik), és eleve nem is szerepel a nyugati tartományokban a köztudatban – és főképp nem külföldön – olyan nyomatékosan, mint Québec kérdése. Ez az angol szeparatizmusnak is nevezett mozgalom, törekvés (vagy néhol egyszerűen csak életstílus vagy életérzés) szintén régi keletű és szintén mélyek a gyökerei.

A szeparatizmus tulajdonképpen régebbi, mint maga az unió: létrejöttének a színhelyén, Prince Edward Islandon például maga a tartományi kormány is évekig vacillált, hogyan döntsön; a törpe tartomány végül hat évvel később csatlakozott hivatalosan. De komoly ellenállást fejtettek ki a Prince Edward Islandnél lényegesen fontosabb tartományokban is az unióval szemben. Nova Scotiában például jóval a csatlakozás után szervezetet alakítottak a tartomány függetlenségének visszaállítására. Fekete drapériával vonták be a helyi törvényhozás épületét, szimbolikus szavazófülkét állítottak föl előtte, amelyben az elszakadásra lehetett szavazni.

Mindezeknél valamivel komolyabban vehető a (legalábbis területre) legnagyobb atlanti (keleti) tartomány, Newfoundland (teljes magyar nevén: Új-Fundland és Labrador) helyzete. Mindössze félmillió lakosa van, de a Magyarország területének négy-ötszörösét kitevő tartomány az összes többinél jóval később, csupán 1949-ben csatlakozott Kanadához, és akkor sem egyértelműen a saját akaratából. Nyomást gyakoroltak rá Ottawából, folyamatosan azt sugallva, hogy – akkor még viszonylag szegény tartomány lévén – képtelen lesz a jövőben megállni a saját lábán önmagában, szövetségi támogatás nélkül.

Végül minimális többséggel sikerült a lakossággal megszavaztatni a csatlakozást, körülbelül olyan – az ötven százaléknál alig valamivel magasabb – arányban, mint ahogy később Québec leszavazta az uniótól történő elszakadást.

Sokan elutasítják a tartományban az uniót, vagy legalábbis elégedetlenek vele évtizedekkel a csatlakozás után is. Ráadásul újabban már nem lehet senkinek kétsége afelől, hogy a jövőben meg tudna-e állni a saját lábán, hiszen Új-Fundland időközben meggazdagodott: már korábban fölfedezték gazdag olajmezőit, majd a közelmúltban megkezdődött a kitermelés, és mutatkozik a kézzel fogható haszon. „Most, hogy dől a pénz, lehet, hogy meggondoljuk, nem kellene-e elszakadnunk Kanadától” – írta már 2008-ban az Independent magazin kiadója, aki azóta országgyűlési képviselő lett.

Legújabban Greg Malone ismert és népszerű újfundlandi író csatlakozott a nacionalisták táborához.
A Don’t Tell The New-Foundlanders (értelem szerint: hagyjátok békén az új-fundlandiakat) című könyvében nem éppen hízelgő hangon ír a konföderációról, következetesen ezt a régebbi kifejezést használva a szorosabb összetartozásra utaló unió helyett. A szerző szerint a tartomány lakói ma is mintegy fele-fele arányban oszlanak meg az uniós tagság helyeslése és ellenzése között, tehát nem csupán néhány álmodozóról van szó. Nem mindenki szeparatista a tartományban, írja egy helyen Malone, de rengetegen elszakadnának, ha módjuk lenne rá. Könyvét St. John’sban, a tartományi fővárosban pillanatok alatt elkapkodták.

Pordány László
nyugalmazott főiskolai tanár, volt nagykövet

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom