Északon a helyzet fokozódik. Sőt, népsűrűsödik. Tegnap érkezett a hír, hogy Finnországban az országba érkező migránsáradat miatt rövid idő alatt a muzulmánok száma meghaladta az ortodox keresztényekét, és ez lett a második legnagyobb vallási felekezet.
Az észak-európai országban jelenleg mintegy hetvenezer muzulmán él. Létszámuk egyre növekszik, mert egyre nagyobb számban érkeznek a menedékkérők.
Az 5,3 milliós Finnország lakosainak túlnyomó többsége, mintegy nyolcvan százaléka evangélikus vallású. Az ortodox keresztények száma mintegy hatvanezerre tehető, őket a Jehova Tanúi felekezet hívei követik, mintegy tizennyolcezren. A Finn Szabadegyháznak tizenötezer követője van, míg a katolikusnak tizenháromezer.
Sovány vigasz, hogy a menedéket kérők többsége nem szigorúan vallásos muzulmán.
Nincs kedvem Finnországba menni, de már a norvég fjordok sem érdekelnek, és Stockholm sem. München sem, nem vonz már az Oktoberfest.
És nem azért nincs kedvem fjordokat meg szigeteket látogatni az Északi-tengeren, mert olyan megveszekedett xenofób lennék. Nem. Ezt kikérem magamnak.
Egyszerűen azért nem akarok már elvegyülni a világ csodái között, mert úri kedvemnek nem való a tájidegenség. Nem. És ezt vállalom, és nem vagyok ezzel egyedül.
Ha Rómában élsz, élj úgy, mint a rómaiak, ajánlja a latin mondás, ez pedig mikor, ha nem ma a legidőszerűbb? Talán a rómaiak is xenofóbok voltak? Nem. Dehogyis. Csak már akkoriban is jól a tudtára adták a nem ott születetteknek: vagy alkalmazkodsz, vagy pedig kívül tágasabb.
Az olasz főváros neve pedig tetszőlegesen cserélhető – bármelyik európai, afrikai vagy ázsiai országból.
Amikor Tunéziába vagy Srí Lankára utaztam, nem székelyekre, palócokra vagy bajorokra akartam lelni. Nem. A tunéziai nép érdekelt és a srí lankai. Minden örömük, bánatuk és hagyományaik. A váratlan helyzetekre adott megoldásaik, ízeik, hangulatuk. A vallásuk, a kultúrájuk.
Nekem az eredeti, hamisítatlan Skandinávia még mindig Verne Gyula soraiban, a Camp Ole sorsjegyében él, és el nem tudnám képzelni, hogy a havas hegygerinceken, völgyeken, és lengőhidakon muzulmán idegenvezetők kalauzoljanak. Nekik az rendeltetett, hogy otthon, hazájukban és a Közel-Keleten kápráztassanak el földi javaikkal, vendégszeretetükkel. És akkor bizony mi alkalmazkodunk hagyományaikhoz, és elvárásaikhoz. Asszonyaink nem keresik fel fedetlen vállal szent helyeiket, cipőinket pedig kint hagyjuk a küszöb előtt. Ez így helyes, ez így természetes.
Ezt a természetességet háborgatják ama felelőtlenek, akik most migránsok hadát zúdítják a vén Európára.
És minő meglepő fordulat! Orbán Viktor hasonló megfontolásokon alapuló politikáját egyre többen ismerik el Európában és még az Amerikai Egyesült Államokban is. Teszik ezt olyankor, amikor éppen megrendülni látszanak Angela Merkel német kancellár pozíciói nemcsak a világpolitikában, hanem saját hazájában is. Érdemes felidézni a volt amerikai paleokonzervatív elnökjelölt, Pat Buchanan írását a The Unz Review című portálon: „Tömeges vándorlás megy végbe, amely megváltoztathatja az európai civilizációt. Ha ez bekövetkezik, az visszafordíthatatlan. Nincs visszaút egy multikulturális Európából. Orbán Viktor a kerítésépítéssel e meggyőződésének megfelelően cselekedett.”
Aztán a miniszterelnök tegnap a máltai fővárosban, Vallettában rendezett EU–Afrika-csúcstalálkozó helyszínén nyilatkozta még azt, hogy szerinte a migrációs helyzet ma Európában nem egy győztes-győztes, hanem egy vesztes-vesztes szituáció, vagyis mindenkinek rossz: azok az országok, ahonnan jönnek a migránsok, elveszítik a fizikailag legjobb állapotban lévő, legértékesebb munkát végezni képes embereiket, „mi pedig kapunk egy olyan közösséget a nyakunkba, amelyet képtelenek vagyunk integrálni”.
Akiket, mint említettem, látni sem akarok, amíg nem térnek vissza otthonaikba, felvirágoztatni hazájukat, békében élni, és ápolni saját kultúrájukat.
Camp Ole unokáit akarom tudni a skandináv hegyeken, a berbereket a Szaharában, az eritreaiakat a Vörös-tenger partján.
Pat Buchanannel és a hozzá hasonló „paleokonok” politikai filozófiájával együtt kiáltok átkot a multikulturalizmusra, és velük éltetem a hagyományok előtérbe helyezését, együtt a nyugati típusú, egyházi, regionális és nemzeti alapokon nyugvó identitástudattal.
Kristály Lehel: SorsjegyÉszakon a helyzet fokozódik. Sőt, népsűrűsödik - Északon a helyzet fokozódik. Sőt, népsűrűsö...
Szerző: Magyar Hírlap, 2015. november 12.