Vélemény és vita
Sokk után
Álláspont. A párizsi terrortámadás okozta sokk után az a cél, hogy „unalmas” országban éljünk.
Bár jó volna magunkat azzal nyugtatni, hogy a párizsi terrortámadás csak marginális csapást mért kontinensünk gazdaságára – jelenleg sincs pánik az európai pénz- és tőkepiacokon –, „jobb a békesség” alapon inkább számoljunk kockázati tényezőként a kialakult helyzettel.
Miközben az összes tudósítás arról számolt be, hogy az európai tőzsdék, a vállalati és devizaárfolyamok úgyszólván észre sem vették a francia fővárosban lezajlott merényletet és vérengzést, addig a vén kontinensnek „alapból” egyébként is égető gazdasági problémákkal kell szembenéznie.
Csillapíthatjuk a témát gazdasági megközelítésből úgy is, hogy ha a 2001. szeptember 11-i amerikai tragédiának nem volt hosszú távú pénzügyi és reálgazdasági hatása a folyamatok alakulására, akkor a nyugat-európai gazdaság sem roppan meg. Csakhogy pont az Egyesült Államokban bekövetkezett események következményeként záródott össze azóta a világ, szigorodtak meg a szabályok.
Sokk után vagyunk, de lehetséges, hogy sokk előtt – is.
Nézzük csak Európa égető gondjait. Egyfelől a 2008-as világgazdasági krízisnek máig elhúzódnak a negatív hatásai. A világ egyik legfejlettebb gazdasági régiójaként számon tartott eurózónában, különösen annak déli, délnyugati részén magas a munkanélküliség – ráadásul a fiatalok körében elképesztő mértékű az állástalanság. Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában, de még Olaszországban is két számjegyű a pályakezdők munkanélküliségi rátája. Ennél is nagyobb probléma, hogy nem is nagyon mutatkozik megoldás, az eurózóna épp csak kijött a válságból, növekedési képessége – amely új vállalati beruházásokat, ezáltal munkahelyek százezreit jelentené – minimális.
Terítéken van a migránsválság is: láthatóan nincs közös európai álláspont, a kontinens vezető politikusai pedig nem tudnak egységesen mit kezdeni a közel-keleti válsághelyzettel és az ennek következményét jelentő tömeges bevándorlással.
Európa a széttagoltság irányába mutat, s óriási a különbség a francia vérengzések között is. Míg a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni januári támadás kapcsán a szólás- és véleményszabadság ügye került elsősorban célkeresztbe, addig a múlt pénteki terrortámadás hatására komoly intézmények sorsa kérdőjeleződhet meg. Ilyen példának okáért a schengeni rendszer: az elmúlt hetekben és hónapokban először csak a migránsválság miatt függesztette fel több ország, majd most Párizs is bejelentette, hogy visszaállítja a határellenőrzéseket.
Másfél–két éven belül választások lesznek az Európai Unió vezető államaiban, s nem tudni, hogy kik, esetleg mik kerülnek hatalomra. Ami biztos, hogy az uniót egyre inkább megosztó politikai, kulturális, valamint gazdasági törésvonalakból nem lesz hiány.
Fogadni lehetne arra is, hogy a gazdaságilag gyengébb tagállamok járhatnak majd rosszul.
Végeredményben idesorolhatnánk magunkkal együtt az összes 2004 után csatlakozott új, úgynevezett „keleti fertályt” is, miután évtizedekre vagyunk az átlagos nyugat-európai gazdasági fejlettségi szinttől.
Azonban a „listák” át is íródhatnak. És ez nem vicc, nagyon is komoly!
A következő időszakban minden attól függ, hogy a magyar állami pénzügyek és a reálgazdaság hogyan teljesít. Valószínűleg még inkább felértékelődnek a rólunk szóló befektetői, hitelminősítői, globális pénzügyi szolgáltatói jelentések. Ez pedig kilogikázható az olyan elemzői megnyilatkozásokból is, hogy a befektetők a jövőben az eddig figyelmen kívül hagyott szociális és geopolitikai faktorokat is középpontba helyezik.
Most jól állunk – Magyarország gazdasági, pénzügyi helyzete összehasonlíthatatlanul jobb, mint évekkel ezelőtt volt, külső sérülékenységünk hatalmasat javult, s a gazdaság is növekedni kezdett –, azonban számolhatunk sajnos azzal, hogy a lövöldözések és robbantások a gazdasági trendeket is befolyásolhatják. De leginkább azzal, hogy a kiszámíthatóság első számú szempont lesz. Mind politikai, mind pedig gazdasági alapon.
A politikai rész momentán adott: a menekültügy kezelése nyomán a magyar „néplélek” és a választó egyértelműen a jelenlegi kormányzást preferálja. Ugyanakkor gazdasági mozgástér akad: miközben a jegybanki kamatcsökkentésben elértük azt a pontot, ahol érdemes megállni, addig egy nullára leszorított államháztartási hiány sem lehet elérhetetlen cél a jövőben. S akad még tennivaló a gazdasági bővülés szerkezetében is, eközben viszont alacsony az infláció és az árfolyam viszonylag stabil.
Márpedig ha ár- és pénzügyi stabilitás van Magyarországon, gyarapodás érhető tetten a gazdaságban, nem húz szét a kormány és a jegybank, akkor ezek a fegyvertények legalább olyan horderejűek, mint a politikai konszolidáció. Emlékezzünk csak: volt itt olyan időszak, amikor is pár órára voltunk az államcsődtől, és a korábbi kormányok kényszerhelyzetből kényszerhelyzetbe vergődtek.
Egyszóval a párizsi terrortámadás okozta sokk után az a cél, hogy „unalmas” országban éljünk.
Miközben az összes tudósítás arról számolt be, hogy az európai tőzsdék, a vállalati és devizaárfolyamok úgyszólván észre sem vették a francia fővárosban lezajlott merényletet és vérengzést, addig a vén kontinensnek „alapból” egyébként is égető gazdasági problémákkal kell szembenéznie.
Csillapíthatjuk a témát gazdasági megközelítésből úgy is, hogy ha a 2001. szeptember 11-i amerikai tragédiának nem volt hosszú távú pénzügyi és reálgazdasági hatása a folyamatok alakulására, akkor a nyugat-európai gazdaság sem roppan meg. Csakhogy pont az Egyesült Államokban bekövetkezett események következményeként záródott össze azóta a világ, szigorodtak meg a szabályok.
Sokk után vagyunk, de lehetséges, hogy sokk előtt – is.
Nézzük csak Európa égető gondjait. Egyfelől a 2008-as világgazdasági krízisnek máig elhúzódnak a negatív hatásai. A világ egyik legfejlettebb gazdasági régiójaként számon tartott eurózónában, különösen annak déli, délnyugati részén magas a munkanélküliség – ráadásul a fiatalok körében elképesztő mértékű az állástalanság. Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában, de még Olaszországban is két számjegyű a pályakezdők munkanélküliségi rátája. Ennél is nagyobb probléma, hogy nem is nagyon mutatkozik megoldás, az eurózóna épp csak kijött a válságból, növekedési képessége – amely új vállalati beruházásokat, ezáltal munkahelyek százezreit jelentené – minimális.
Terítéken van a migránsválság is: láthatóan nincs közös európai álláspont, a kontinens vezető politikusai pedig nem tudnak egységesen mit kezdeni a közel-keleti válsághelyzettel és az ennek következményét jelentő tömeges bevándorlással.
Európa a széttagoltság irányába mutat, s óriási a különbség a francia vérengzések között is. Míg a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni januári támadás kapcsán a szólás- és véleményszabadság ügye került elsősorban célkeresztbe, addig a múlt pénteki terrortámadás hatására komoly intézmények sorsa kérdőjeleződhet meg. Ilyen példának okáért a schengeni rendszer: az elmúlt hetekben és hónapokban először csak a migránsválság miatt függesztette fel több ország, majd most Párizs is bejelentette, hogy visszaállítja a határellenőrzéseket.
Másfél–két éven belül választások lesznek az Európai Unió vezető államaiban, s nem tudni, hogy kik, esetleg mik kerülnek hatalomra. Ami biztos, hogy az uniót egyre inkább megosztó politikai, kulturális, valamint gazdasági törésvonalakból nem lesz hiány.
Fogadni lehetne arra is, hogy a gazdaságilag gyengébb tagállamok járhatnak majd rosszul.
Végeredményben idesorolhatnánk magunkkal együtt az összes 2004 után csatlakozott új, úgynevezett „keleti fertályt” is, miután évtizedekre vagyunk az átlagos nyugat-európai gazdasági fejlettségi szinttől.
Azonban a „listák” át is íródhatnak. És ez nem vicc, nagyon is komoly!
A következő időszakban minden attól függ, hogy a magyar állami pénzügyek és a reálgazdaság hogyan teljesít. Valószínűleg még inkább felértékelődnek a rólunk szóló befektetői, hitelminősítői, globális pénzügyi szolgáltatói jelentések. Ez pedig kilogikázható az olyan elemzői megnyilatkozásokból is, hogy a befektetők a jövőben az eddig figyelmen kívül hagyott szociális és geopolitikai faktorokat is középpontba helyezik.
Most jól állunk – Magyarország gazdasági, pénzügyi helyzete összehasonlíthatatlanul jobb, mint évekkel ezelőtt volt, külső sérülékenységünk hatalmasat javult, s a gazdaság is növekedni kezdett –, azonban számolhatunk sajnos azzal, hogy a lövöldözések és robbantások a gazdasági trendeket is befolyásolhatják. De leginkább azzal, hogy a kiszámíthatóság első számú szempont lesz. Mind politikai, mind pedig gazdasági alapon.
A politikai rész momentán adott: a menekültügy kezelése nyomán a magyar „néplélek” és a választó egyértelműen a jelenlegi kormányzást preferálja. Ugyanakkor gazdasági mozgástér akad: miközben a jegybanki kamatcsökkentésben elértük azt a pontot, ahol érdemes megállni, addig egy nullára leszorított államháztartási hiány sem lehet elérhetetlen cél a jövőben. S akad még tennivaló a gazdasági bővülés szerkezetében is, eközben viszont alacsony az infláció és az árfolyam viszonylag stabil.
Márpedig ha ár- és pénzügyi stabilitás van Magyarországon, gyarapodás érhető tetten a gazdaságban, nem húz szét a kormány és a jegybank, akkor ezek a fegyvertények legalább olyan horderejűek, mint a politikai konszolidáció. Emlékezzünk csak: volt itt olyan időszak, amikor is pár órára voltunk az államcsődtől, és a korábbi kormányok kényszerhelyzetből kényszerhelyzetbe vergődtek.
Egyszóval a párizsi terrortámadás okozta sokk után az a cél, hogy „unalmas” országban éljünk.