Vélemény és vita
Sereghajtóból éllovas
Mivel egy szűk évtizede annak, hogy a magyar gazdaság érdemi növekedést produkált, jogos lehet örömünk a tavalyi 3,5 százalékos bővülés miatt.
Bár a Központi Statisztikai Hivatal jelentése még csak előzetes becslés, várha-tóan a márciusban megjelenő végleges adat sem okoz majd negatív meglepetést: legfeljebb a teljesítmény szerkezeti eloszlása lehet más, mint amire jelenleg a szakértők tippelnek.
Örömódát zenghetünk azért is, mert a tavalyi negyedik negyedéves GDP-adat arra is jó volt, hogy hazánk Európa éllovasa legyen. Az Eurostat közlése szerint ugyanis az előző év azonos időszakához képest egyetlen uniós tagállam sem tudott a magyarnál jobb teljesítményt felmutatni.
Rég volt már ilyen: sereghajtóból éllovasok lettünk, szemben a korábbi állapottal. Bár a „korabeli” állami propaganda szerint irigyelt bennünket fél Európa, valójában a pannon puma gyorsan kimúlt. Tudniillik 2008 őszére az akkori kormány az államcsődhöz közeli helyzetbe lavírozta Magyarországot. Nem pusztán devizatartalékunk apadt le alacsony szintre, hanem elveszett a magyar gazdasággal szemben fennálló bizalom is. Pedig a recept „egyszerű” volt: megszorításokkal gazdasági növekedést elérni. Csakhogy beütött a világgazdasági válság, és mi itt álltunk felkészületlenül.
Még távolabbról nézve: aki esetleg nem emlékezne rá, a 2000-es évek elején Magyarország fej-fej mellett haladt a régió – egyébként ma is – gazdaságilag legérettebb országával, a csehekkel, pusztán a szlovének köröztek le bennünket. Sokat elárul még, hogy a 2002-es kormányváltás idején négy esztendőre voltunk az euró bevezetésétől, ami komoly pénzügyi kritériumokkal jár - többek közt alacsony államháztartási hiánnyal és inflációval, hatvanszázalékos államadósság-rátával, és európai kamatokkal, az általános (reálgazdasági konvergencia) gazdasági fejlettségről nem is beszélve.
Szögezzük le azonban, hogy semmi okunk az elbizakodottságra, hiszen alacsony szintről indultunk. Ha pedig tudjuk is tartani a bővülést, akkor legfeljebb elérjük a válság előtti gazdasági növekedés kibocsátási szintjét. Mindezt pedig történelmi perspektívába helyezve azt mondhatjuk, hogy bizony nem sikerült túl fényesen az elmúlt évtized. Nem vesztegettük el teljesen – sikerült a költségvetési konszolidációt végrehajtani, számos területen reformokat kicsikarni, továbbá átalakítani a munkapiac világát, bevezetni a duális szakképzés rendszerét –, látni kell azonban, hogy hazánk teljesítménye inkább csak ahhoz képest nagyon jó és kiemelkedő, hogy a többi uniós országé milyen gyenge.
Nagy kihívás a gazdaságpolitika alkotói számára, hogy tartós maradjon a növekedés. Hogy lehet ezt elérni? Az infláció gyorsan vissza fog pörögni a rezsicsökkentés kiesése után egy normális szintre, amely mind a gazdaságnak, mind a költségvetésnek jó lesz. Ha 2016-ban is marad az MNB növekedési hitelprogramja, akkor a vállalatok finanszírozása olcsó hitellel biztosított lesz, továbbá a bankszektor hitelezése is beindulhat. A kormány és a bankok kiegyezése legalábbis ebbe az irányba halad. Külső pénzügyi oldalon még itt lesznek az uniós források, valamint a hazánkban megtelepedett nagy vállalatok folyamatos fejlesztései. Közben továbbra is alacsony lesz a kamatkörnyezet. De más komponensek – építőipar, kiskereskedelem, belső fogyasztás - is kezdenek jól szerepelni.
A többi már csak a „részleteken” – hitelminősítői feljavítás, befektetői megítélés, bürokrácia és más intézményi korlátok lebontása - múlik.